Gátolt orrlégzés esetén alakul ki ez a fajta jellegzetes arckarakter. Jellemzője a hosszúkás arc, az alsó állcsont alulfejlettsége, a felső állcsont szűkülete, rövid felső ajak és szájlégzés. Amennyiben a gátolt orrlégzést sikerül még pubertás kor előtt megszűntetni és a fogszabályozást időben elkezdeni, úgy a kialakult arcforma is bizonyos mértékben korrigálható a megfelelő fogszabályozó készülékekkel.
A felső ajkat és az ínyt, illetve az alsó ajkat és az ínyt összekötő nyálkahártya kettőzet. Legjobban a felső ajak felemelésekor látszódik a két nagymetsző között. Túlzott mérete esetén gátolhatja a fogak résmentes elhelyezkedését, emiatt ilyen esetekben az ajakféken sebészeti beavatkozást végzünk a fogszabályozó készülék felhelyezése előtt vagy után, az elváltozás mértékétől függően. A legtöbb esetben a rés tökéletesen zárható a fogszabályozó kezeléssel.
Köznapi elnevezése a nyúlajak, amely egy olyan fejlődési rendellenesség, ami csak az ajkat érinti. Lehet öröklött vagy szerzett, egy oldali vagy két oldali, részleges vagy teljes. Társulhat szájpadhasadékhoz, de önálló kórképként is jelentkezhet. Jellemzően születés után diagnosztizálják és súlyosságától függően korai, fogszabályozó szakorvost is igénylő kezelés szükséges a teljes rehabilitációhoz.
Ajakzugnak nevezzük azt a területet, ahol a felső és alsó ajkak találkoznak vagy máshogy mondva átfordulnak egymásba a száj szélső, oldalsó területén. Fogszabályozási jelentőségét az adja, hogy akár a fix, akár a kivehető fogszabályozók az első pár napon, héten fokozott nyáltermelődést okoznak. Nappal ezt a nyelések alkalmával el tudjuk távolítani, de éjszaka sokszor ez a nyáltöbblet az ajakzugon keresztül távozik, feláztatva az ajak ezen részét. A felázott bőr elveszíti passzív védelmének jelentős részét, így könnyebben tudnak ott megtelepedni a különböző baktériumok és gombák, amelyek az ajakzug gyulladását és berepedését okozhatják (Az elváltozás latin neve: cheilitis angularis).
Az aktív lemezek olyan klasszikus kivehető fogszabályozók, amelyek a készülék akril részében csavart tartalmaznak, mint aktív elem. Ez a csavar szolgálhat a fogív kereszt- vagy hosszirányú tágítására, de akár egy fog kifelé döntésére is. Egyéb rugók vagy kiegészítők beépítésétől a készülék nem válik a fogszabályozási nevezéktan szerinti aktív készülékké, annak ellenére sem, hogy a csavar nélküli lemezek is képesek lehetnek aktív fogmozgatásra.
Fogszabályozó kezelés közben minden páciensnek különböző időközönként aktiválásra kell járnia. Az aktiválás a fogszabályozó ellenőrzését, állítását jelenti. Ez rögzített fogszabályozó esetén lehet az ívek és a gumik cseréje, de lehet csak egy kontroll is, amikor semmilyen változtatás nem történik a fogszabályozón. Kivehető fogszabályozók esetén ilyenkor történik meg az ívek, rugók újbóli beállítása és szükség esetén a műanyag részek elfúrása, hogy helyet teremtsünk a maradófogak előtöréséhez.
A kivehető funkciós (más néven bimaxilláris) fogszabályozók egyike. Lényegében egy műanyag blokk, ami a fogak belső oldala, illetve a két állcsont között helyezkedik el. A készülék működésének elve, hogy ha a felső fogívre illesztett készülékbe a páciens összeharap, akkor az alsó állcsontot csak az előre meghatározott (általában előre csúsztatott) pozícióba tudja vezetni. Ebben a kényszerhelyzetben a megfeszült izmok megpróbálnák az alsó állcsontot az eredeti pozícióba visszahúzni, azonban ezt az aktivátor típusú fogszabályozó készülék megakadályozza. Az új helyzet az állkapocsízületben változásokat okoz, ezzel stabilizálva az új harapási formát.
Az aligner típusú fogszabályozó készülékek vékony (0.5-0.75mm-es), áttetsző, ebből fakadóan szinte láthatatlan műanyag sínek, melyek egymás után hordandó sorozatot képeznek és 1-2 hetente (kezelés függő) cserélve azokat képesek a fogakat elmozdítani a kívánt pozícióba. Felnőttek esztétikai fogszabályozó kezelése esetén remek eredményeket érhetünk el vele, de fontos betartani a napi 22 órás hordási időt.
Azokban az esetekben, amikor a harapási eltérést az alsó állcsont hátra helyeződése vagy alulfejlettsége okozza, az oki terápia az alsó állcsont előre mozdítása vagy növekedésének serkentése. Ez történhet a növekedés időszakában, funkciós (bimaxillaris) fogszabályozó készülékekkel (mely kivehető), fix fogszabályozóval kombinált elasztikus gumihúzásokkal vagy fix előre haraptatókkal. A növekedés befejeződése után fogszabályozással egybekötött állcsontműtétek állnak a rendelkezésünkre.
Azokban az esetekben, amikor a harapási eltérést az alsó állcsont előre helyeződése vagy túlfejlettsége okozza, az oki terápia az alsó állcsont hátra mozdítása vagy növekedésének gátlása. Ez történhet a növekedés időszakában, funkciós (bimaxillaris) fogszabályozó készülékekkel (mely kivehető), fix fogszabályozóval kombinált elasztikus gumihúzásokkal vagy fogszabályozási mini-lemezekkel kombinált elasztikus gumihúzásokkal. Sajnos sok esetben ez a növekedési irány annyira kifejezett, hogy a konzervatív fogszabályozó kezelésekkel csak időleges eredményeket érhetünk el és a páciens 18 éves kora után állcsontműtéten is át kell essen.
A fogszabályozási terv elkészítésének egyik elengedhetetlen része a fogsorok érintkezésének vizsgálata. Ez történhet szájüregen belül, klinikai vizsgálattal vagy a minták elemzésének segítségével. Mivel a harapási eltérések egyénileg nagy variációt mutatnak, ezért szükség volt az anomáliák könnyen értelmezhető rendszerezésére, melyet Edward H. Angle publikált a XX. század elején. Az általa megfogalmazott kritériumok alapján 3 fő csoport jött létre, melyeket a világ minden táján, mind a mai napig használnak és etalonnak tartanak:
Angle első osztályú harapásról akkor beszélhetünk, ha az alsó és felső állcsont között nincs jelentős helyzeti vagy méretbeli eltérés a tér elülső vagy hátulsó irányába. Ettől függetlenül fogszabályozó kezelésre szükség lehet, hiszen ez nem zárja ki a nyitott- vagy mélyharapás, illetve a keresztharapás meglétét sem.
Angle másodosztályú harapásról akkor beszélhetünk, ha az alsó állcsont hátrahelyezett (vagy alulfejlett) vagy a felső állcsont előre helyezett (vagy túlnövekedett). Bármely esetről is legyen szó, általában mind a négy felső metsző vagy legalább a felső kismetszők előrefelé állnak és jelentős távolság található az alsó, illetve az előrefelé álló felső metszők között. Ezt a fajta harapási eltérést a pubertás kor előtt érdemes fogszabályozó kezeléssel korrigálni, hiszen ekkor még konzervatív fogszabályozó terápiával is tartós eredmény érhető el.
Angle harmadosztályú eltérésről akkor beszélhetünk, ha az alsó állcsont túlfejlett vagy a felső állcsont alulfejlett. Ilyen esetekben sokszor helyet cserélnek a metszőfogak, tehát az alsó metszők előrébb állnak, mint a felsők. Emiatt a klinikai kép miatt nevezzük ezt a fogszabályozási eltérést bulldog harapásnak is. Fontos az ilyen jellegű eltérés mihamarabbi fogszabályozása, mert 13-14 éves kor után szinte lehetetlen az elváltozás konzervatív kezelése.
A nyelv alsó részén található egy nyálkahártya kettőzet, amely a szájfenékhez rögzíti a nyelvet. Magyarul nyelvféknek is hívjuk. Amennyiben a nyelvfék túlzottan rövid, gátolhatja a nyelvet a szabad mozgásban. Ez akár olyan mértékű is lehet, hogy a beszédben, sőt a nyelésben is gondot okozhat. A nyelv túlzott lenövése további, fogszabályozó kezelést szükségessé tevő problémák kialakulásához is vezethet (például keresztharapás), hiszen a nyelv nyugalmi helyzete ilyen esetben nem a szájpad középső részén, hanem a szájfenékhez közelebb helyezkedik el.
A fogszabályozásban csontos rögzülésnek fordítjuk ezt a kifejezést. Ép fogazatban ez nem természetes jelenség, hiszen a fogakat apró szalagok függesztik fel és tartják a csontban, ez a gyökérhártya. Amennyiben ez sérül, az itt lévő sejtek elhalnak és a csontsejtek veszik át a helyüket, ekkor alakul ki tehát a csontos rögzülés. Ilyen esetben a fog elmozdítása fogszabályozó készülékkel lehetetlenné válik, sőt a fog műtéti eltávolítása is nehezített.
Az anti-spee ív egy speciálisan hajlított fogszabályozási ív. Az anti-spee ív célja a mélyharapás korrigálása, azáltal, hogy az alsó metszőfogakat lefelé (elsüllyeszti), a kisőrlőket, illetve az első nagyőrlőt pedig felfelé mozdítja (kiemeli). Olykor a felső fogíven is alkalmazhatjuk ezeket az íveket ugyanilyen funkciót betöltve.
Az arcív a Headgear típusú fogszabályozó készülék azon része, ami összeköti a felső nagyőrlőket a fej- vagy nyakpánttal. Gyakorlatilag egy dupla U alakú fém ív, aminek az egyik fele szájon belül, a másik fele szájon kívül rögzül.
Arcprofil alatt az arc kontúrját értjük oldalról rátekintve. A fogszabályozás szempontjából fontos, hiszen a metszők dőlése befolyásolja az ajkak helyzetét. Előre dőlő metszők csücsöri, befele dőlő metszők beesett ajkakat eredményezhetnek. Ezen túlmenően sokszor az állcsúcs pozícióját is kívánatos megváltoztatni a fogszabályozó kezeléssel.
Aszimmetria a tér minden irányában jelentkezhet az alsó és felső állcsontok között. A leggyakoribb az alsó és felső középvonal eltolódása egymáshoz képest jobbra vagy balra. Ez az eltérés általában harapási rendellenességgel is társul, mely fogszabályozási kezelést igényel.
Invisalign vagy Clear Aligner fogszabályozóval végzett kezelés esetén, bizonyos irányú fogmozgatáshoz attachment felragasztására van szükség. Az attachment egy fogszínű tömőanyagból készült hasáb, melyet fúrás nélkül a fogfelszínre tudunk ragasztani. Ebbe a formába a sín nagyobb erővel tud belekapaszkodni, így segítve a fog mozgatását. A fogszabályozó kezelés után az attachment, a zománc sérülése nélkül eltávolítható egy speciális fúró segítségével.
Álcázó fogszabályozásnak nevezzük azokat a kezeléseket, amikor az állcsontok hibás pozíciója miatt kialakult harapási eltérést foghúzásokkal kombinált fogszabályozással kezeljük. Például, amikor az alulfejlett alsó állcsont miatt a felső metszők túlzottan elöl helyezkednek el az alsókhoz képest, eltávolítunk 2db felső kisőrlőt, majd ezen fogak helyét felhasználva hátramozdítjuk a felső elülső fogakat. Így megszűnik a felső metszők túlharapása. Ezt a fajta kezelést nem nevezhetjük oki terápiának, hiszen nem az alsó állcsontot kezeltük, ami a hiba forrása, hanem a felső fogazatot igazítottuk a hibás alsó állcsonthoz.
Az állcsontnövekedés befejeződése után (ez jelentheti akár a 15-16 éves kort is) az állcsontok méretét vagy helyzetét érintő problémákat kizárólag fogszabályozó készülékkel nem, vagy csak kompromisszumok árán lehet kezelni. Ilyen esetekben, ha szeretnénk a tökéletes harapás mellett az arcesztétikát is javítani, állcsont műtétet vagy műtéteket kell igénybe venni. Ezeket a fogszabályozással összefüggő műtéteket altatásban végzik és körülbelül 2 hetes lábadozással kell számolni. A műtéti elmozdítások szinte teljes szabadságot adnak az arc arányos és esztétikus kialakítására.
A fogszabályozás nem kizárólag a fogak elmozdításáról szól. Egy jó fogszabályozó szakorvos állcsont-ortopédiai kezeléseket is végez, mely alatt az állcsontok hibás pozíciójának, hibás méretének korrigálását értjük általában a növekedés időszakában. A kezelést végezhetjük akár kivehető, akár fix fogszabályozóval is. A növekedés befejeződése után viszont már csak az állcsont műtét általi korrekciójával érhetünk el olyan változásokat, melyeket a növekedési időszakban még fogszabályozó kezeléssel meg lehetett volna oldani. Emiatt fontos tehát sok esetben a fogszabályozás megkezdése még 13-14 éves kor előtt.
A fogszabályozás-állcsontortopédiában előforduló eltérések hátterében állhat a fogak és/vagy az állcsontok rendellenessége. Amennyiben az állcsontok mérete és/vagy helyzete nem megfelelő, fiatal életkorban állcsontortopédiai módszerekkel megkíséreljük azok korrekcióját. Ezen kezeléseknél fontos a megfelelő időzítés, hiszen ha kifutunk abból az aktív növekedési időszakból, amely során hatékonyan javíthatók az állcsonteltérések, vagy nagyfokú, súlyos rendellenesség áll fenn, a konzervatív, műtét nélküli kezelések nem hatékonyak. Ilyen esetekben a fogszabályozó kezelést állcsontműtéttel szükséges kiegészíteni, hiszen csak így tudunk ideális fogérintkezést kialakítani. A műtét velejárója az arcesztétika javulása. Az állcsontműtéteket altatásban végzik, a műtét előtt és után fogszabályozó kezelés szükséges.
Azokban az esetekben, amikor a páciens harapása megfelelő, viszont az állcsúcs mégis túlzottan kifejezett vagy éppen ellenkezőleg, túlzottan lecsapott, lehetőség van kizárólag az állcsúcs elmozdítására. Ezt a műtétet maxillofacialis sebész végzi altatás közben. Ez a beavatkozás fogszabályozástól függetlenül is elvégeztethető.
A Temporomandibuláris Diszfunkció (TMD) egy sor komplex és kevésbé ismert állapot, melyet az állkapocsízületben és a környező szövetekben jelentkező fájdalom, az állkapocs mozgáskorlátozottsága és/vagy e mozgások során az állkapocsízületekben jelentkező rendellenes hangjelenségek (pl. “kattogás”) jellemeznek. Előrehaladott esetekben gyulladásos, vagy degenerativ ízületi elváltozások (artritisz és artrózis) is társulhatnak a kórképhez. Érintett lehet az egyik, vagy mindkét állkapocsízület, és a súlyosságtól függően nehezített lehet a beszéd, rágás, nyelés, mimika, vagy akár a légzés is. Ugyancsak érintettek lehetnek az állkapocsízületi diszfunkció által a rágóizmok is. Ezek társulhatnak az állkapocsízületi problémákhoz, de jelentkezhetnek önállóan is. Az ízületi és izompanaszok összemosódhatnak, mivel helyileg egymáshoz közel jelentkeznek és tüneteik is hasonlóak. Az állkapocsízületi diszfunkciós panaszok gyakran kapcsolódhatnak más testrészek fájdalmas panaszaihoz, ami közös eredetre és okokra utal. Ilyen lehetséges társuló kórképek a krónikus fejfájás, a sokízületi gyulladás (poliartritisz), a fibromialgia, alvászavarok, stb. Újabban az állkapocsízületi diszfunkciót az atípusos arcfájdalmak közé sorolják, így a kutatás elsősorban a fájdalom hatásmechanizmusa irányába tolódott el. Fontos tudni azonban, hogy az állkapocsízületi panaszok egy részében a harapással összefüggő eltéréseket is sejtenek, így a fiatalon elvégzett helyes fogszabályozó kezeléssel csökkenthető az állkapocsízületi panaszok kialakulásának esélye.
Az egyetlen, csak szájon kívül alkalmazott, másnéven extraoralis állcsont ortopédiai készülék. Használatával megváltoztatható az alsó állcsont növekedési iránya. Segíthet korrigálni a bulldog harapást, ennek ellenére a nem egységes szakirodalmi adatok miatt napjainkban a használatát javarészt mellőzzük a fogszabályozó kezelések alatt.
„Átlátszó fogszabályzóval nem megoldható?” – merül fel a kérdés szinte minden konzultáció közben. Az esetek legalább felében örömmel válaszolhatom: „De bizony megoldható!” A modern, méreganyag mentes, mégis rugalmas műanyagoknak köszönhetően két évtizede bemutatták a teljesen átlátszó fogszabályzó készülékeket, a digitálisan technológián alapuló Invisalign-t és a gipszminta manipulációt alkalmazó manuális Clear Aligner-t. Természetesen az elmúlt időszakban komoly fejlesztéseken estek át ezek az átlátszó fogszabályzók, ennek köszönhetően az Invisalign már a 7. evolúciós lépcsőnél tart, így ma már gyermekeknek is ajnálható, illetve a Clear Aligner is felzárkózott a teljesen digitális megoldások világába, létrehozva a saját digitális Clear Aligner rendszerét.
És, hogy miben is különböznek egymástól ezek az átlásztó fogszabályzó rendszerek? Az indikációs területeikben. Súlyosabb torlódások, résességek vagy enyhe harapási eltérsek (kis mértékű Angle II vagy Angle III) esetén a legnagyobb múltra visszatekintő, illetve a legmagasabb fejlesztési költsésgeket felmutató Invisalign a megoldás. Közepes torlódások, résességek esetén, melyhez nem társul harapási eltérés, a legjobb ár-érték arányú átlátszó fogszabályozó, a digitális Clear Aligner az ideális választás. Míg kisebb eltérések, esetleg a rögzített fogszabályozás után megjelenő recidíva korrigálására a manuális Clear Aligner a tökéletes megoldás.
Magas caries rizikójú páciensek esetén érdemes lehet az őrlők, kisőrlők előtörése után maximum 1 évvel lezárni a fogak rágófelszínét. Ezzel kivédhető a barázdaszuvasodások kialakulása, ezáltal az őrlők korai elvesztésének egy része is. A fogak korai elvesztése mind résességet, mind a már előtört fogak tengelyállásának hibáját is okozhatja, így a szuvasodás kialakulásának megakadályozásával egy felesleges fogszabályozó kezelés is megelőzhető. A barázdazárás gyors, fájdalommentes és fogfúrást sem igényel.
Bizonyos Angle II-es eltérések vagy felső kisőrlők eltávolítása után jelentkező probléma. Az eltávolított kisőrlők által hátrahagyott réseket fogszabályozó kezelés keretén belül sokszor a szemfogak és a metszők hátramozdításával zárjuk. Sajnos az esetek egy részében a metszők nem csak testesen mozdulnak hátrafelé hanem a gyökerük körül mint forgáspont hátrafelé is dőlnek. Ez esztétikailag kedvezőtlen lehet, hiszen az ajkak is hátrafelé mozdulhatnak. Egyetlen előnye, hogy ez a fajta mozgatás segíthet megszüntetni a nyitottharapást.
Azokban az esetekben, amikor a rögzített készülék bracketjei, illetve a hozzá kapcsolódó ív a szájpad, illetve a nyelv felőli oldalon helyezkedik el, belső oldali, röviden belső fogszabályzóról vagy lingual fogszabályozásról beszélünk. A belső fogszabályzónak léteznek standardizált, egyszerű változatai, csak a frontfogak kezelésére (iTTR brackettek), de igénybe vehetőek egyénileg legyártott komplett kezelések is (Full lingual fogszabályozók) ezzel a technikával.
A belső fogszabályzóval végzett kezelések előnye a szinte teljes diszkréció mellet, hogy sportolás közben az arcot fizikai behatás (ütés, labda, stb) nem tud kárt tenni a készülékben, így az orca belfelszíne is kevésbé sérül. Sőt, ezen túlmenően, ha a teljes fogív kezelése mellett döntünk az előre lemodellezett kezelés miatt, már a készülék felhelyezése előtt is láthatod a végeredményt.
A belső fogszabályzó kevés hátránya között három dolgot említhetünk meg. Az első, hogy a felső fogszabályozót igen nehéz tisztán tartani, hiszen alig látható. A második, hogy a helyet a nyelvtől veszi el, így a készülék felragasztása után a nyelven irritáció alakulhat ki. A harmadik pedig az készülék anyagi vonatkozása, mely többszöröse a hagyományos készülékeknek.
Ez a típusú fogszabályozó készülék a felső őrlőfogak hátrafelé mozgatására lett kifejlesztve. Fix pontként 2db szájpadba helyezett mini-implantátumot használ és ezekhez képest egy speciális szájpadi ívvel, illetve rugójával képes a fogakat elmozdítani a torok irányába, ezzel helyet teremtve például az elülső fogak torlódásának megoldására.
Bimaxilláris, más néven funkciós készülékeknek nevezzük a mindkét fogívhez kapcsolódó kivehető fogszabályozókat. Működési elvüket tekintve ezek a fogszabályozó készülékek a rágóizmok erejét továbbítják a fogakra és az állcsontokra. Ortopédiai hatásuk révén képesek befolyásolni az alsó, illetve a felső állcsont növekedésének sebességét és irányát. Hordási idejük 12-14 óra / nap. Ezek közé a készülékek közé tartozik a Twin Block, Hansa, Frankel, Bionátor, Aktivátor és a Trainerek.
A biofilm egy a fogunkon kialakuló réteg, mely az összetételétől függően lehet pellicula vagy lepedék. Először a pellicula alakul ki. Ez a rendkívül vékony lerakódás a nyálban lévő fehérjékből és egyéb komponensekből áll, és már néhány órán belül megjelenik a frissen megtisztított fogak felületén. Rövid időn belül azonban baktériumok halmozódnak fel benne és kialakul az első lepedék réteg. Ha ez a plakk zavartalanul fejlődhet, akkor egyéb mikroorganizmusok is gyorsan megtapadnak, illetve szaporodnak rajta. Új rétegek formálódnak, ami azt jelenti, hogy a plakk "éretté" válik. Ez a struktúrált lepedékréteg képes a szénhidrát nagy mennyiségű lebontására miközben savat termel. Ez a savas közeg megtámadja a fogzománcot és ásványi anyagot von ki belőle, amely folyamat végén megjelenik a szuvasodás. Fogszabályozó kezelés ideje alatt kiemelkedően fontos a fogak megfelelő tisztítása, hiszen az apró, zegzugos területeken még könnyebben tapadnak meg a baktériumok és alakítják ki ezt az érett lepedéket.
A kivehető funkciós (más néven bimaxilláris) fogszabályozók egyike. Az aktivátor továbbfejlesztett változata, amely több helyet enged a nyelvnek, ezáltal kényelmesebb a viselése. A fogszabályozásban más néven szkeletált aktivátornak hívják.
Harapásemelés céljából alkalmazható kiegészítő „készülék”, rögzített fogszabályozó mellé. Gyakorlatban a felső metszők belső felszínén színes tömőanyagból kialakított padka, ami meggátolja, hogy csukásnál az alsó metszők túlzottan mélyen harapjanak fel a szájpadra vagy a felső metsző tövére. Felhelyezése fájdalmatlan, fúrást nem igényel. Ellenben 2-3 napig fonációs zavarokat okozhat.
A fogszabályozási diagnosztika során a Bolton analízis keretében vizsgáljuk, hogy az alsó és a felső fogak szélessége arányos-e egymáshoz képest. Amennyiben aránytalanság áll fenn, azaz az adott fogívben a fogak túl szélesek, vagy túl keskenyek a másik fogívben lévő fogakhoz képest, azt Bolton-eltérésnek nevezzük. A Bolton-eltérés jellegzetes példája, amikor a felső kismetszők alulfejlettek, ún. csapfogak. A Bolton-eltérés következtében nem állítható be tökéletesen a harapás, rések maradnak az alsó vagy felső fogak között. A Bolton-eltérés, tehát a méret-aránytalanság megoldásának két fő módszere a fogak szélességének növelése (pl. direkt héjjal) vagy csökkentése (pl. stripeléssel).
A rögzített fogszabályozó azon része, ami a fogak külső (ritkábban belső) oldalára kerül felragasztásra. Ezeket a bracketeket köti össze a fogszabályozó ív, tehát “ezeknél fogva” mozdítja el a fogakat. Léteznek műanyag, rozsdamentes acél, arany, titán, opákos kerámia és áttetsző kerámia kivitelben, illetve az ív befogását tekintve klasszikus vagy önligírozó változatban. A klasszikus bracketek esetében havonta cserélendő gumikarikák tartják a helyén a fogszabályozási ívet. Önligírozó rendszerek esetén egy beépített ajtó van a bracketben, amit rá lehet zárni az ívre, így nincs szükség a gumikarikákra.
A bruxizmust a fogak összeszorításának vagy csikorgatásának nevezzük, ami a rágóizmok túlzott aktivitása miatt alakul ki. A betegség okai a mai napig nem teljesen ismertek. A bruxizmus okát idegrendszeri változásokhoz, mentális tényezőkhöz, mint a stressz, vagy helyi elváltozásokhoz, mint a helytelen fogérintkezés kötik, mely sokszor fogszabályozó kezeléssel sikeresen korrigálható. Klinikailag ez úgy észlelhető, hogy az alsó és felső rágó-, illetve metszőfogak csücskei vagy élei folyamatosan összeérnek, ami gyakran a koronák kopásához és egyenlőtlenségek kialakulásához vezethet. A bruxizmus leggyakrabban éjszaka jelentkezik, de napközben is előfordulhat.
A megfelelő fogszabályozási terv elkészítésekor fontos figyelembe venni a buccalis corridor mértékét, mely mosolygáskor az oldalsó fogak és az ajakzug között kialakuló területet mutatja. Ez lehet valós térköz keresztirányban szűk felső fogív esetén, ebben az esetben egy fekete háromszög jelenik meg az ajakzug belső oldalán. De lehet virtuális térköz is olyankor, ha a felső fogív keresztirányban erősen meg van tágítva, ilyenkor a páciens mosolya olyan, mintha a „szája teli lenne fogakkal”.
Angle III-as fogszabályozási eltérések esetén, amikor az alsó állcsont túlfejlett vagy a felső állcsont alulfejlett gyakran előfordul, hogy az alsó és felső metszők „helyet cserélnek” egymással. Ilyenkor az alsó metszők harapnak előrébb, mint a felsők. Ezt a harapást a fogszabályozásban bulldog harapásnak nevezzük.
A fogszabályozás-állcsontortopédiában előforduló eltérések hátterében állhat a fogak és/vagy az állcsontok rendellenessége. A fogak helyzeti eltérései viszonylag egyszerűen korrigálhatóak hagyományos fogszabályozó készülékkel. Amennyiben az állcsontok méretében és/vagy helyzetében is eltérést tapasztalunk, a kezelés módja attól függ, hogy az eltérés mennyire súlyos. A kisfokú eltéréseket korrigálhatjuk konzervatívan, állcsontműtét nélkül. Camouflage, más szóval maszkoló kezelésnek nevezzük tehát, amikor az állcsontok eltérését a fogak mozgatásával oldjuk meg. Ilyen lehet például Angle II eltérés esetén a felső fogív disztalizálása, vagy felső kisőrlőfogak eltávolítása. Nagyfokú, súlyos eltérések esetén a camouflage kezelés helyett már állcsontműtét válik szükségessé az ideális fogérintkezés és arcprofil kialakításához.
A caries rizikó meghatározása fontos lehet fogszabályozási kezelések előtt, hiszen a rögzített készülékek nehezíthetik a tökéletes szájhigiénia kialakítását. Magas caries rizikóról beszélünk akkor, ha az alábbi 4 tényezőből legalább 2 jelen van:
Ez az intermaxillaris gumihúzás egyik típusa a rögzített fogszabályozók mellett alkalmazható kiegészítő kezeléseknek. Az úgynevezett másodosztályú gumihúzást olyan esetekben alkalmazzuk, amikor az alsó állcsont, illetve fogív hátrahelyezett és szeretnénk előrefelé elmozdítani, egyfelől a megfelelő harapás, másfelől az esztétikus arcporfil kialakítása érdekében. Ilyenkor a gumikarikákat az alsó nagyőrlőkről indítva akasztjuk be a felső szemfogakon lévő rögzített fogszabályozóba. Ez egyfelől húzza előre az alsó fogívet, másfelől enyhén mozdíthatja hátra a felsőt is. A gumihúzásos kezelés abban az esetben lehet sikeres, ha naponta 20-22 órát viseljük. Ellenkező esetben kettős harapás alakulhat ki és a kezelés végén az alsó állcsont mind az előre mozdított, mind az eredeti hátsó pozícióba képes lesz harapni (nem tévesztendő össze azzal, hogy mindenki képes előre tolni az alsó állcsontját). Ez a későbbiekben állkapocsízületi panaszok kialakulását okozhatja.
A Clear Aligner fogszabályozó egy német szabadalom alapján már itthon is gyártott áttetsző, kivehető fogszabályozó készülék. Jellemzője, hogy tökéletesen egyére szabottan, a páciens fogaira gyártják. A páciens elmondása alapján, hogy milyen esztétikai problémákat szeretne megoldani, a készülék kizárólag ezeket a hibákat korrigálja. Nem mozgatja el feleslegesen azokat a fogakat, amik nem zavaróak. Ebben rejlik a Clear Aligner fogszabályozó hatékonysága és gyorsasága!
A Costen szindróma, más néven temporomandibuláris Diszfunkció (TMD) avagy craniomandibuláris diszfunkció egy sor komplex és kevésbé ismert állapot, melyet az állkapocsízületben és a környező szövetekben jelentkező fájdalom, az állkapocs mozgáskorlátozottsága és/vagy e mozgások során az állkapocsízületekben jelentkező rendellenes hangjelenségek (pl. “kattogás”) jellemeznek. Előrehaladott esetekben gyulladásos, vagy degenerativ ízületi elváltozások (artritisz és artrózis) is társulhatnak a kórképhez. Érintett lehet az egyik, vagy mindkét állkapocsízület, és a súlyosságtól függően nehezített lehet a beszéd, rágás, nyelés, mimika, vagy akár a légzés is. Ugyancsak érintettek lehetnek az állkapocsízületi diszfunkció által a rágóizmok is. Ezek társulhatnak az állkapocsízületi problémákhoz, de jelentkezhetnek önállóan is. Az ízületi és izompanaszok összemosódhatnak, mivel helyileg egymáshoz közel jelentkeznek és tüneteik is hasonlóak. Az állkapocsízületi diszfunkciós panaszok gyakran kapcsolódhatnak más testrészek fájdalmas panaszaihoz, ami közös eredetre és okokra utal. Ilyen lehetséges társuló kórképek a krónikus fejfájás, a sokízületi gyulladás (poliartritisz), a fibromialgia, alvászavarok, stb. Újabban az állkapocsízületi diszfunkciót az atípusos arcfájdalmak közé sorolják, így a kutatás elsősorban a fájdalom hatásmechanizmusa irányába tolódott el. Fontos tudni azonban, hogy az állkapocsízületi panaszok egy részében a harapással összefüggő eltéréseket is sejtenek, így a fiatalon elvégzett helyes fogszabályozó kezeléssel csökkenthető az állkapocsízületi panaszok kialakulásának esélye.
A craniomandibuláris, más néven temporomandibuláris diszfunkció (TMD) vagy costen szindróma egy sor komplex és kevésbé ismert állapot, melyet az állkapocsízületben és a környező szövetekben jelentkező fájdalom, az állkapocs mozgáskorlátozottsága és/vagy e mozgások során az állkapocsízületekben jelentkező rendellenes hangjelenségek (pl. “kattogás”) jellemeznek. Előrehaladott esetekben gyulladásos, vagy degenerativ ízületi elváltozások (artritisz és artrózis) is társulhatnak a kórképhez. Érintett lehet az egyik, vagy mindkét állkapocsízület, és a súlyosságtól függően nehezített lehet a beszéd, rágás, nyelés, mimika, vagy akár a légzés is. Ugyancsak érintettek lehetnek az állkapocsízületi diszfunkció által a rágóizmok is. Ezek társulhatnak az állkapocsízületi problémákhoz, de jelentkezhetnek önállóan is. Az ízületi és izompanaszok összemosódhatnak, mivel helyileg egymáshoz közel jelentkeznek és tüneteik is hasonlóak. Az állkapocsízületi diszfunkciós panaszok gyakran kapcsolódhatnak más testrészek fájdalmas panaszaihoz, ami közös eredetre és okokra utal. Ilyen lehetséges társuló kórképek a krónikus fejfájás, a sokízületi gyulladás (poliartritisz), a fibromialgia, alvászavarok, stb. Újabban az állkapocsízületi diszfunkciót az atípusos arcfájdalmak közé sorolják, így a kutatás elsősorban a fájdalom hatásmechanizmusa irányába tolódott el. Fontos tudni azonban, hogy az állkapocsízületi panaszok egy részében a harapással összefüggő eltéréseket is sejtenek, így a fiatalon elvégzett helyes fogszabályozó kezeléssel csökkenthető az állkapocsízületi panaszok kialakulásának esélye.
Ez az intermaxillaris gumihúzás, a rögzített fogszabályozók mellett alkalmazható kiegészítő kezelések egyik típusa. 1 vagy maximum 2 fog keresztharapásának megoldására szolgál. Napi 22 órát kell hordani ezeket a gumikat, de mivel javarészt a hátsó fogakra kell felhelyezni, így nem okoz esztétikai problémát. Általában a felső fogakat az orca irányába, míg az alsó fogakat a nyelv irányába dönti. Ritkábban ennek az ellenkezőjére van szükségünk, de szerencsére a gumik ennek megfelelően is felhelyezhetőek a fogszabályozó készülékre.
A csírahiány bizonyos fogak veleszületett hiányát jelöli. Ezek a fogak ritkább esetben tejfogak, de sajnos ennél jóval gyakoribb bizonyos maradó fogak csírahiánya. A leggyakrabban a bölcsességfogak hiányoznak, de ezt nem tekintjük valódi csírahiánynak. Gyakoriságot tekintve ezt követik a maradó kisőrlők, felső kismetszők, illetve az alsó középső metszőfogak. Amennyiben csak 1-1 fog hiányzik, az jó eséllyel korrigálható fogszabályozó kezeléssel, ám ha többszörös csírahiányról beszélünk, akkor sokszor kombinált kezelésre van szükség és a fogszabályozás után (mellyel optimális helyzetet teremtünk a fogpótlásnak) az adott fogak implantációs pótlására kerül sor.
Azokban az esetekben, amikor az állcsontok hibás mérete vagy pozíciója felmerül a fogszabályozó kezelés megkezdésekor, célszerű csontérettség vizsgálatot végezni. Szerencsére speciális beavatkozást nem igényel a biológiai kor meghatározása. A teleröntgen felvételen a csigolyák formájából lehet következtetni arra, hogy az állcsontokban mennyi növekedési potenciál maradt még, amit felhasználhatunk a fogszabályozó kezelés közben.
A D-gainer elnevezésű fogszabályozó rendszert a DAMON fogszabályozókhoz fejlesztették ki és kezdték el használni. Ennek ellenére az elv egyszerűségéből fakadóan bármilyen más rögzített fogszabályozóval is sikeresen alkalmazható. A D-gainer fogszabályozóval végzett kezelés lényege, hogy vegyesfogazatban kizárólag a már kinőtt maradó fogakra (ezek általában a metszőfogak és az első nagyőrlők) ragasztunk bracketeket és ezek, illetve különböző fogszabályozó ívek segítségével oldjuk meg frontfogak keresztharapását, torlódását vagy épp résességét.
A Damon technika egyike a több tucat rögzített fogszabályozási rendszernek. A mai modern technikák közé tartozik, melyet a 2000-es évek elején mutatták be Magyarországon. Ennek megfelelően nagyon erős marketinggel rendelkezett és rendelkezik még mind a mai napig a fogorvosok körében. Jellemzői közé tartozik a lágy erők használata, a fogívek túltágítása, mely miatt foghúzás nélkül is képes megoldani a torlódásokat, illetve a passzív önligírozó bracketek használata, ezáltal a súrlódás minimalizálása a rendszeren belül. Nehéz egyértelmű véleményt formálni a rendszer hatékonyságáról, mert legalább annyi fogszabályozási szakcikk szól a technika mellett, mint ellene. Az ellentábor a fogív túltágítása miatti recidívákat, illetve ínyvisszahúzódások kialakulását tartja aggályosnak. A rendszer támogatói a foghúzás nélküli kezelést, illetve sok esetben a csak műtéti terápiával korrigálható elváltozások konzervatív kezelési lehetőségét látják benne.
Állcsont-ortopédiai készülékek közé tartozik, melynek célja az alulfejlett felső állcsont előre mozdítása a fogszabályozó kezelés közben, ezáltal az elülső keresztharapás megoldása és a középarc kiemelése. A Delaire maszk extraoralis készüléknek is tekinthető, bár önmagában nem képes eredményeket elérni, mindenképpen szükséges szájon belüli készüléket is alkalmazni, amihez csatlakozhat.
A fogfelszín hosszan fennálló érintkezése a lepedékkel fogszuvasodást okoz. Ennek a folyamatnak az első lépéseként ásványi anyag oldódik ki a zománcból, más néven demineralizáció történik. Ez a folyamat a zománc felületének és színének megváltozásával jár. Felülete porózussá, sérülékennyé válik (akár kemény fogkefével és abrazív fokrémmel is kidörzsölhető, ezáltal anyaghiányt okozva a zománcban), színe krétafehérré válik. A folyamat ugyan visszafordítható, a zománc visszanyeri eredeti ellenálló képességét, de a színelváltozás sok esetben végleges!
A fogszabályozásban ezzel a szóval jelöljük a fogak közötti rést. Résességet több probléma is okozhat. A teljesség igénye nélkül ilyen lehet a foghiány, a felső kismetszők túlzott keskenysége (ezt csapfognak hívjuk), az alsó és felső fogkészlet méretének aránytalansága, illetve a fogak és állcsontok méretének diszkrepanciája is. Bármelyik is okozza a résességet célszerű fogszabályozással megoldani a problémát, hiszen az apróbb résekbe könnyen beletapad az ételmaradék, ami fogközi szuvasodás kialakulását okozhatja.
Ez a típus a hagyományos Clear Aligner fogszabályozó készülék továbbfejlesztett változata. Ötvözi az eredeti koncepciót a 3D scannerek és 3D nyomtatók világával. Ebben az esetben egyetlen fogszabályozási lenyomat készül, ezt öntik ki, majd 3D scannerrel digitalizálják. Ezt követően egy számítógépes program segítségével elmozgatják a fogakat a kívánt helyzetbe, majd erről fotókat, videókat és 3 dimenziós virtuális mintákat készítenek, hogy előreláthatóan hogyan fog kinézni a végeredmény. Ha mind a páciens, mind a kezelőorvos elégedett a látottakkal, akkor 0.2-0.3mm-es lépésenként 3D nyomtatóval kinyomtatják a mintákat és ezekre elkészítik a fogszabályozó kezeléshez szükséges összes Clear Aligner sínt, azaz fogszabályozó fóliát. A második találkozás alkalmával adjuk át a fóliákat és természetesen megtanítjuk kivenni, illetve behelyezni azokat. Ezek a sínek az első perctől fogva tökéletesen illeszkednek és semmilyen fájdalmat nem okoznak a lépésenkénti minimális mozgatásnak köszönhetően.
A fogszabályozó megtervezéshez lézer-scannerek segítségével digitalizálják a mintákat, majd egy speciális program segítségével meghatározzák a fogak jelenlegi, illetve ideális pozícióját. A kettő közötti különbség megadja számunkra hány lépést kell legyártani, ezáltal hány hónapos lesz a fogszabályozó kezelés. A tervezés végeredményét a páciens is megtekintheti, hiszen e-mailen megkapja, sőt egy letölthető, 3D minta megtekintésére alkalmas programmal a tér minden irányából le is ellenőrizheti azt. Fontos, hogy a képernyőn látott méret és a valóság között akár több 10x-es nagyítás is lehet. Így esetleg amit a monitoron problémának látunk, azt a valós életben észre sem vesszük.
Amennyiben egy fog mérete és/vagy formája nem megfelelő, ezt korrigálhatjuk direkt héjjal, amely a fog tömőanyaggal történő felépítését jelenti, a fogak lecsiszolása, azaz foganyagveszteség nélkül. A fogszabályozó kezelések során leggyakrabban Bolton-eltérés, vagy fekete háromszög megszüntetése céljából javasolt direkt héj készítése. A direkt héj elkészítésére általában a fogszabályozó készülék eltávolítását követően kerül sor.
Distalizáló készülékeknek nevezzük azokat a kiegészítő fogszabályozókat, amelyekkel lehetőség nyílik a fogak, főleg a nagyőrlők, hátrafelé mozgatására. Így a distalizáló készülékekkel egyfelől helyet tudunk teremteni különböző torlódások megoldásához, másfelől bizonyos harapási eltéréseket is korrigálhatunk általa. Ezek közé a fogszabályozók közé tartozik például a Benefit, a Pendulum, illetve a Frog.
A fogszabályozásban diszkrepanciának nevezzük azokat az elétéréseket, amik valamilyen aránytalanságon alapulnak. A leggyakoribb ilyen aránytalanság az alsó és felső fogak méretéből adódó eltérés azaz, hogy az alsó metsző és szemfogak túlzottan szélesek a felső fogakhoz viszonyítva. Ilyen esetben a fogszabályozó kezelés alatt stripelést alkalmazunk a fogak szélességének a csökkentésére.
A transpalatinalis ívek egyik legegyszerűbb változata, mely a felső első nagyőrlőket, illetve kisőrlőket köti össze. Funkciója lehet a felső fogív tágítása vagy Hyrax készülékkel végzett állcsont tágítás után az elért eredmény megőrzése, esetleg a nagyőrlők stabilitásának fokozása a fogszabályozó kezelés közben.
A fogszabályozási szaknyelvben ectopiának hívjuk főleg a szemfogak azon helyzeti rendellenességét, amikor a fogíven kívül helyezkednek el. Ez a típusú, fogszabályozással korrigálható eltérés a köznyelvben farkasfogként szerepel.
Olyan sportok esetén, ahol a fogszabályozó sérülhet (gyakorlatilag az összes küzdő- és csapatsport) fogvédő használata szükséges! Azokban az esetekben, amikor a fogak védelme mellett a beszéd lehetősége is fontos (hiszen az előre gyártott változatokba általában bele kell harapni és ez az erő tartja a helyén), javasolt az egyénileg gyártott 1 fogíves fogvédők viselése. Ezek a fogvédők képesek belekapaszkodni a fogszabályozó egyes elemeibe így passzívan is a helyükön maradnak. Ebből a pontosságból fakadóan a kezelés elején, amikor a fogak relatív gyorsan és sokat mozognak szükséges havonta újat készíteni. A kezelés későbbi szakaszában (körülbelül 6 hónappal később) elegendő 3-4 havonta újra cserélni.
Az első elektromos fogkefék az 1900-as évek közepétől állnak rendelkezésünkre, ám akkoriban a vastag nyél és a könnyebb használhatósága miatt főleg fogyatékossággal élők számára fejlesztették ki ezt a fogkefetípust. Mára ez gyökeresen megváltozott és szinte minden ember, illetve minden korosztály megtalálja a számára megfelelő elektromos fogkefét. Előnye a manuális fogkefével szemben, hogy a percenkénti több ezer vagy akár tízezer rezgő, forgó mozdulat egységnyi idő alatt alaposabb fogmosást tesz lehetővé. Fontos tudni azonban, hogy ezekkel a fogkefékkel nem úgy kell fogat mosni, mint a hagyományos társaikkal. A sikáló vagy éppen nagyívű körző mozgásokat váltja ki az elektromos fogkefe saját rezgése. A feladatunk csupán annyi, hogy a fogainkat és az ínyünket minden irányból pici körkörös mozdulatokkal körbe “tapogatjuk” vele és elegendő időt hagyunk, hogy az elektromos fogkefe eltávolítsa a lepedéket.
Előreharaptató sáncot, bizonytalan hatásuk miatt, csak speciális esetekben alkalmazunk hagyományos kivehető fogszabályozóba építve. A kiegészítő lényege, hogy összeharapáskor az alsó frontfogakat előrefelé vezeti, ezzel elősegítve az alsó állcsont áthelyeződését és növekedését Angle II osztályú esetek kezelése közben.
Abban az esetben, ha az alsó metszők csukott állapotban előrébb helyezkednek el, mint a felsők, elülső keresztharapásról beszélünk. Jellemző Angle III-as fogszabályozási eltérésnél, azaz megnagyobbodott alsó vagy alulfejlett felső állcsont esetén. Hívják még bulldog harapásnak is. A probléma fogszabályozással kezelhető.
Eruptios hajlamnak nevezzük a fogak genetikailag kódolt előtörési készségét. A fogak ezen képessége a teljesen kialakult fogazatban is megmarad. Ennek tudható be, hogy ha egy fogat eltávolítanak, akkor az idő múlásával a párja (mellyel összecsukott állapotban összeért) kiemelkedik a többi fog közül, mely folyamat egészen addig tart, amíg bele nem ütközik valamibe, amely gátat képez a további előtörésének. A fogszabályozó készülékek közül a Bite turbo, illetve az Eva-platte harapásemelő a fogak ezen képességét is felhasználja a harapás megemeléséhez.
Harapásemeléshez használt fogszabályozó készülék. Létezik fix és kivehető változatban is. Hatásmechanizmusának a lényegét egy műanyag lemez adja, ami a felső metszők mögött helyezkedik el és csukáskor kizárólag az alsó metszőkkel érintkezik. Ennek eredményeként rágás közben az alsó metszők lassan lesüllyednek, illetve az őrlők kiemelkednek, így szüntetve meg a fogszabályozó kezelés közben a mélyharapást.
Más szóval fogeltávolítás vagy foghúzás. Bármennyire is szeretnénk elkerülni a fogszabályozó kezelésnél, valóban létezik olyan mértékű fogtorlódás, ami nem kezelhető nélküle, még Damon fogszabályozóval sem. Jellemzően felső első kisőrlőket (4-es fogak) vagy egy darab alsó metszőt, esetleg alsó kisőrlőket távolítunk el a fogszabályozó kezelés előtt vagy közben.
A fogszabályozás egyik klasszikus feladata a protetikus kollégák munkájának segítése azzal, hogy a még meglévő fogakat az eredeti pozíciójukba visszaállítja, ezzel megkönnyítve a hidak vagy implantációs pótlások elkészítését. A leggyakoribb ilyen jellegű probléma a foghúzások miatt kialakuló tengelyeltérése a szomszédos fogaknak, azaz, hogy a hiányt határoló fogak bedőlnek a húzás helyére. Ezen fog vagy fogak felállítása a dőlés mértékétől függően korrigálható, akár részleges fogszabályozóval is, de azokban az esetekben, amikor a hiányzó fog évtizedekig nem volt pótolva, sajnos nem csak a hiányt határoló fogak mozdulnak el, hanem az eredetileg alatta vagy felette elhelyezkedő fogpárja is, így sokszor teljes alsó és felső fogszabályozást igényelnek ezek az esetek.
Az extraorális fogszabályzó készülékek olyan eszközök, amelyek vagy teljes egészben a szájüregen kívül helyezkednek el vagy legalább részben azon kívül támaszkodnak meg. Ezek közé tartozik az állsapka, headgear és a Delaire maszk. Az állsapkát és a Delaire maszkot Angle III osztályú fiatal páciensek kezelésében alkalmazhatjuk, a headgear-t viszont ezzel ellentétesen, tehát Angle II osztályú eltérések alkalmával használjuk.
Az éjszakai fogcsikorgatás a bruxizmus egyik köznyelvi elnevezése. A bruxizmus a rágóizmok túlzott aktivitása miatt alakul ki. A betegség okai a mai napig nem teljesen ismertek. Az éjszakai fogcsikorgatás okát idegrendszeri változásokhoz, mentális tényezőkhöz, mint a stressz, vagy helyi elváltozásokhoz kötik, mint a helytelen fogérintkezés, mely sokszor fogszabályozó kezeléssel sikeresen korrigálható. Klinikailag ez úgy észlelhető, hogy az alsó és felső rágó-, illetve metszőfogak csücskei vagy élei folyamatosan összeérnek, ami gyakran a koronák kopásához és egyenlőtlenségek kialakulásához vezethet. A fogcsikorgatás bár leggyakrabban éjszaka jelentkezik, de napközben is előfordulhat.
Az éjszakai fogszabályzók a köznyelvben a klasszikus kivehető fogszabályozók szinonímái. Ezeknek a készülékeknek 3 nagy csoportját különböztetjük meg, de fontos tisztázni, hogy az éjszakai fogszabályzó elnevezés hibás, hiszen minden kivehető fogszabályozót célszerű naponta minimum 12 órát hordani annak érdekében, hogy a fogak oda-vissza mozgását elkerüljük.
Az éjszakai fog összeszorítás a bruxizmus másik magyar elnevezése. A bruxizmus a rágóizmok túlzott aktivitása miatt alakul ki. A betegség okai a mai napig nem teljesen ismertek. Az éjszakai szorítás okát idegrendszeri változásokhoz, mentális tényezőkhöz, mint a stressz, vagy helyi elváltozásokhoz kötik, mint a helytelen fogérintkezés, mely sokszor fogszabályozó kezeléssel sikeresen korrigálható. Klinikailag ez úgy észlelhető, hogy az alsó és felső rágó-, illetve metszőfogak csücskei vagy élei folyamatosan összeérnek, ami gyakran a koronák kopásához és egyenlőtlenségek kialakulásához vezethet. A fogak önkéntelen összeszorítása leggyakrabban éjszaka jelentkezik, de napközben is előfordulhat.
A fogszabályozásban élharapásnak hívjuk azt az elváltozást, amikor se a felső, se az alsó metszők nem harapnak előrébb, mint a másik. Összecsukott állapotban a felső és alsó metszők éle összeér, így erősen koptatják egymást. Ez a harapási forma nagyon gyorsan visszafordíthatatlan károsodást okozhat mind a felső, mind az alsó metszőfogakban, emiatt fontos a fogszabályozási kezelés mihamarabbi megkezdése.
A köznyelv farkasfognak nevezi a fogívből kiszorult (ectopiás), emiatt magasan a többi fog felett (vagy alsó fogív esetén alatt) kinövő szemfogakat. Az eltérés szinte mindig korrigálható valamilyen fogszabályozó kezeléssel és erre szükség is van, hiszen ez a fog kulcsszerepet tölt be a helyes rágásban, illetve öregkorra fontos tartófogként szerepelhet kivehető fogpótlások esetén.
A fogszabályozásban a mélyharapás legsúlyosabb formáját nevezzük fedőharapásnak. Ilyenkor csukott állapotban a felső metszők teljesen eltakarják az alsókat. Normális esetben ez 2mm.
Attól függően, hogy a foltok fogszabályozás közben vagy már előtte megjelentek, beszélhetünk kezdődő fogszuvasodásról vagy zománcfejlődési hibáról. A fogszabályozó készülék mellett megjelenő fehéredés szinte minden esetben ásványi anyag kioldódást jelez a fogból, tehát zománc felpuhulását mutatja. Ez a szuvasodás első jele, ami még visszafordítható. Annak ellenére, hogy a zománc a keménységét visszanyeri, az eredeti színét sajnos nem! A fehér folt sokszor végleges. A kezelések előtt észlelhető foltok zománcfejlődési rendellenességre utalnak, melynek oka lehet akár túlzott fluorid bevitel, koraszülés, de egyéb öröklött hajlam is szerepet játszhat benne.
Magasabb esztétikai igény esetén a kerámia fogszabályozó mellé választható fehér bevonattal ellátott fogszabályozó ív is. Ezeknek az íveknek a külső oldala fehér teflonnal vagy egyéb fehér polimerrel van ellátva a lehető legtökéletesebb látvány érdekében. A bevonat könnyen megsérül így ezeknek az íveknek a cseréje 3-4 havonta biztosan esedékes.
A fekete háromszög, nemzetközi nevén black triangle akkor alakul ki, ha a metszőfogak háromszög formájúak, így az alakjukból adódóan az egymás melletti fogak inkább a metszőélhez közelebbi ponton érnek össze, és az íny mellett háromszög formájú rések maradnak a fogak között. A fekete háromszög jellemzően esztétikai problémát okozhat. A fekete háromszög mérete csökkenthető stripeléssel, vagy direkt héj készítésével.
A felnőttkori fogszabályozásról az állcsontok növekedésének teljes befejeződése után beszélhetünk. Ez 18-20 éves kor körül várható. Sajnos ez nem azt jelenti, hogy a súlyosabb állcsont problémák még 17 évesen is konzervatív úton kezelhetőek, hiszen ekkor már túl van az emberi szervezet a pubertáskori nagy növekedésen. Viszont ennek az életkornak is megvannak a maga előnyei egy korai kezeléssel szemben. A legnagyobb előny egyértelműen az összehasonlíthatatlanul jobb szájhigiénia és kooperációs készség a páciensek irányából. Ennek köszönhetően felnőtt fogszabályozó kezelések alatt ritkán kell fogszuvasodással, illetve a kezelés útközbeni módosításával számolni. Természetesen ebben az életkorban is korrigálható minden állcsont és harapási eltérés, de előfordul, hogy súlyos esetben állcsontműtéttel kombinált fogszabályozásra van szükség.
Azokban az esetekben, amikor a harapási eltérést a felső állcsont hátra helyeződése vagy alulfejlettsége okozza, az oki terápia ennek az előre mozdítása vagy növekedésének serkentése. Ez történhet a növekedés időszakában, funkciós (bimaxillaris) fogszabályozó készülékekkel vagy HYRAX készülékkel kombinált Delaire maszk alkalmazásával. A növekedés befejeződése után fogszabályozással egybekötött állcsontműtét lehet szükséges a felső fogív előre mozgatásához.
Azokban az esetekben, amikor a harapási eltérést a felső állcsont előre helyeződése vagy túlfejlettsége okozza, az oki terápia ennek növekedésének gátlása. Ez történhet a növekedés időszakában: funkciós (bimaxillaris) fogszabályozó készülékekkel vagy Headgear készülékkel. Abban az esetben, ha az egész állcsont helyett elegendő csak a felső fogívet hátra mozdítani használhatunk Benefit fogszabályozó készüléket vagy egyéb distalizáló készülékeket.
Injekció beadása előtt vagy azokban az esetekben, amikor elegendő csak az ínyt elérzésteleníteni, használhatunk felületi érzéstelenítőket. Ez lehet 10%-os lidocain alkoholos oldata, mely felnőttek esetén hatásosan alkalmazható, de mivel az alkohol tartalma miatt enyhén csíp, gyermekeknél nem javasolt. Számukra 20%-os benzokainos zselét fejlesztettek ki, mely többféle gyümölcsízben is elérhető. Így nem kell félni, ha esetleg fogszabályozási célból idő előtt el kell távolítani egy mozgó tejfogat.
Egy, maximum kettő frontfog keresztharapásának megoldására kifejlesztett rögzített fogszabályozó. A készülék az alsó metszőkön rögzül és a felső metszőket előrefelé nyomja. A kezelési idő maximum 3 hét. Ez a fajta fogszabályozó készülék igen hatásos, de nagy kiterjedése miatt megszokást igényel mind az étkezésnél, mind a beszédben.
A megfelelő kooperáció hiánya vagy bizonyos életkor felett javasolt lehet az intermaxillaris gumihúzás (létezik olyan változata, amely az alsó állcsont előremozdulását, növekedését serketni) helyett fix előreharaptatót alkalmazni. Ezek a készülékek általában rögzített fogszabályozó mellett alkalmazhatóak, hiszen ezeken rögzülnek. Elsődleges feladatuk az alsó fogazat vagy állcsont előre mozdítása, hogy a megfelelő harapási forma alakulhasson ki. Mivel a készülékek semmilyen együttműködést nem igényelnek és a nap 24 órájába bent vannak, ezért igen hatékonyak. Ezek közé a fogszabályozó készülékek közé tartozik: Power Scope, Forsus, Herbst készülék, stb.
A fiix retainer, más néven fix retenciós drót a fogszabályozó kezelések után segíthet a frontfogak pozíciójának a megőrzésében. Ez egy vékony fém drót, mely a metsző és szemfogak belső oldalára kerül felhelyezésre ragasztásos technikával, ezáltal nem engedi, hogy ezek a fogak egymáshoz képest elmozduljanak. Mivel nem a teljes fogívre fejti ki a hatását, így önmagában nem ad elégséges retenciót, mindig valamilyen egyéb kivehető retenciós fogszabályozó készülék (például: retenciós fólia vagy retenciós lemez) kiegészítéseként használjuk.
Amennyiben a legnagyobb stabilitást szeretnénk elérni a fogszabályozás után, úgy fix retainer beragasztására lehet szükség. Ez a vékony fém drót a fogak belső felszínén fut végig és egyesével, tömőanyaggal van rögzítve a fogakhoz. Általában szemfogtól szemfogig ér, így csak a metszők pozícióját biztosítja. Ennek megfelelően a kivehető retenciós fóliát nem váltja ki teljesen, mégis nagyban javítja a fogszabályozással elért eredmény stabilitását. Kívülről láthatatlan és 1-2 hét alatt könnyen megszokható.
Lásd. még:
A fluorid elengedhetetlen, hogy a savakkal szemben ellenálló fogzománc alakulhasson ki. Mennyisége és „minősége” termékenként és célcsoportonként változik.12 éves kor alatt csökkentett fluorid tartalmú készítmények használata javasolt, főleg fiatal gyermekkorban, amikor a fogkrém lenyelése még előfordulhat. A szájhigiénés termékekben leggyakrabban előforduló fluoridok a Nátrium-fluorid, az Ón-fluorid és az Amin-fluorid. Amennyiben az anyagi lehetőségünk engedi, fogszabályozó kezelés alatt Ón- vagy Amin-fluoridot tartalmazó készítményt használjunk, mert bizonyítottan hatékonyabbak a fogszuvasodás megelőzésében.
A ma kapható fogkrémeknek 2 nagy csoportját különböztethetjük meg: a fluoridot tartalmazó, illetve a fluoridot nem tartalmazó fogkrémek csoportját. Számtalan tudományos cikk bizonyítja, hogy a fluorid nagyban hozzájárul a fogaink védelméhez, méghozzá úgy, hogy beépülve a fogzománcba azt a savakkal szemben ellenállóvá teszi. Ezen kívül természetesen a fogkrémeknek rengeteg más összetevője is van úgy, mint a különböző abrazív-, felületaktív-, stabilizáló-, ízesítőanyagok, illetve oldószerek és gyógyszerek vagy különböző kémiai anyagok. Ebbe az utolsó csoportba tartoznak a különböző fluoridok is.
A leggyakrabban alkalmazott és egyben legolcsóbb fluorid típus a nátrium-fluorid. Természetesen ez az anyag is megfelelő a fogaink védelmére, de a még intenzívebb fogápolás érdekében fejlesztették ki az ón-fluoridot (stannous fluoride) és az amin-fluoridot (olaflur) is. Ezek az anyagok ugyan drágábbak, éppen ezért az ezt tartalmazó fogkrémek és szájvizek is azok, de a fogszabályozás ideje alatt mindenképpen érdemesebb ezeket a termékeket választani a fogaink ápolására.
A maradó fogzománc fejlődési időszakában bekövetkező zavar, melyet a vér magas fluorid koncentrációja okoz. Kialakulása ennek megfelelően 8-9 éves kor előtt történik meg. Súlyossága nagyban függ a behatás idejétől, a fluorid koncentrációjától, a fogfejlődés stádiumától és az egyén érzékenységétől is. Az elváltozás első jelei fehér vonalak vagy apróbb foltok megjelenése a zománcon, súlyosabb esetekben a fog felszíne egyöntetűen krétafehér és porózus, mely a szájüreg felől később erősen elszíneződhet. A fluorózishoz hasonló elváltozást okozhat az ivóvíz magas magnézium és stroncium tartalma, illetve az amoxicillin szedése, mely 2,5-szeresére növeli a kialakulásának valószínűségét. Az elváltozás könnyen összetéveszthető a fogszabályozás alatti rossz szájhigiénia miatt kialakuló fehér foltokkal.
Mind a tej-, mind a maradó fogak szájüregbe történő kiemelkedését fogelőtörésnek hívjuk. Az esetek döntő többségében ez problémamentes folyamat, de olykor panaszt, esetleg csak kellemetlenséget okozhat. Tej vagy maradó őrlőfogak előtörése nehezített a többi foghoz képest, ezért javarészt ezen a területen alakulhat ki az úgynevezett eruptiós ciszta vagy bevérzése esetén hematóma. Kezelést általában nem igényel, ám ha hetekkel később sem tapasztalható változás, érdemes az ínyt megmetszeni, ezzel segítve a fog előtörését. Ugyancsak jellemző probléma a maradó metszők rossz pozícióban történő előtörése, melynek következtében nem esik ki a neki megfelelő tejfog. Ilyen esetekben célszerű mihamarabb felkeresni egy fogszabályozó szakorvost és eltávolítani a tejfogat, hogy a maradó fog megpróbálhassa elfoglalni az eredeti pozícióját.
Fogágybetegségnek nevezzük a fogakat tartó szövetek (csont, íny, gyökérhártya) degeneratív elváltozását. A leggyakoribb elváltozás a krónikus fogágybetegség, mely általában felnőtt korban jelentkezik és régóta fennálló szájhigiéniás hiányosságok eredménye. Tünete lehet a több fogra kiterjedő körkörös ínyvisszahúzódás, a fogak fokozott mobilitása és a több fogra, sokszor az egész állcsontra kiterjedő csontpusztulás. Sajnos a fiatalokat is érintheti a betegség, de ebben az esetben egy bizonyos baktérium törzs elszaporodását leszámítva bizonytalan az elváltozás eredete. 18-20 éves kor alatt általában csak a középső metszőket és az első őrlő fogakat érinti. Terápiájában parodontológus szakorvos nyújthat segítséget, de inaktív fogágybetetség esetén a fogak esetleges túlterheltségének megszűntetésére sokszor fogszabályozó kezelésre is szükség lehet.
Az érzéstelenítés a fogászatban a beadás módjától függően lehet felületi (spray, zselé) vagy helyi (injekció). Felületi érzéstelenítéshez használt vegyületek közé a lidocain és a benzocain tartozik. Helyi érzéstelenítéshez alacsonyabb koncentrációban ugyancsak alkalmazhatunk lidocaint, allergia esetén articaint. Jellemzően a lidocain allergiák nagy része csak a félelem miatti légszomj és nem valódi allergia. Körülbelül 1.000.000 emberből 1 allergiás a lidocainra. Tehát az egész országot tekintve 9-10 ilyen emberrel számolhatunk. A fogszabályozásban jellemzően a mini-implantátumok beültetésekor van szükség felületi vagy helyi érzéstelenítésre.
Mind a tej-, mind a maradó fogak szájüregbe történő kiemelkedését fogáttörésnek hívjuk. Az esetek döntő többségében ez problémamentes folyamat, de olykor panaszt, esetleg csak kellemetlenséget okozhat. Tej vagy maradó őrlőfogak áttörése nehezített a többi foghoz képest, ezért javarészt ezen a területen alakulhat ki az úgynevezett eruptiós ciszta vagy bevérzése esetén hematóma. Kezelést általában nem igényel, ám ha hetekkel később sem tapasztalható változás, érdemes az ínyt megmetszeni, ezzel segítve a fog előtörését. Ugyancsak jellemző probléma a maradó metszők rossz pozícióban történő előtörése, melynek következtében nem esik ki a neki megfelelő tejfog. Ilyen esetekben célszerű mihamarabb felkeresni egy fogszabályozó szakorvost és eltávolítani a tejfogat, hogy a maradó fog megpróbálhassa elfoglalni az eredeti pozícióját.
Ritka esetekben előfordulhat, hogy egy baleset következtében elveszített maradó fogat, egy még teljesen ki nem fejlődött foggal helyettesítünk. Általában felső metszők pótlása történik meg alsó kisőrlővel. Természetesen ahhoz, hogy ez esztétikailag is megfelelő legyen, az új fogat koronával kell ellátni, illetve fogszabályozó kezeléssel tökéletesen a helyére mozgatni. Az átültetett fog sokszor gyökérkezelést is igényel.
Fogcsírának nevezzük a fogakat (akár maradó fog, akár tejfog) azelőtt, mielőtt előtörnének (ezáltal csak röntgenfelvételen láthatóak az állcsontban). Ez jelenthet nagyon kezdetleges állapotot, amikor csak a koronának egy része fejlődött ki, de vonatkozhat későbbi stádiumra is, amikor már a gyökérnek egy része is kialakult. Nagyon fontos a fogszabályozás szempontjából, hogy a kezelés megkezdése előtt ellenőrizzük az összes maradófogat vagy azok csírájának meglétét!
Köznyelvben foghúzás. Azokban az esetekben, amikor a fog hosszútávú megmentésére nincs remény és/vagy fogszabályozási okokból helyre van szükségünk szóba jöhet egy-egy fog eltávolítása. Ez történhet fogókkal, emelőkkel vagy speciálisan erre a célra kifejlesztett traumamentes foghúzó készülékekkel, melyek a fogak jobbra-balra mozgatása nélkül, kizárólag kifele húzó erővel dolgoznak. Foghúzás után fontos, hogy már másnap a sebet is mossuk, ezzel meggátolva a felülfertőződést. Ezen kívül célszerű kerülni a dohányzást, a szeszes italok és az élőflórás tejtermékek fogyasztását.
A fogkő a fogak felszínén képződő lepedék elmeszesedett, megkeményedett formája. A fogkő létrejöttéhez a nyálban oldott ásványi anyagok biztosítják a szükséges mennyiségű kalciumot és foszfátot. Ennek megfelelően a nehezen tisztítható, illetve a nyálmirigyek kivezetéséhez közel eső helyeken alakulhat ki a fogkő jelentősebb mennyiségben. Ilyen az alsó metszőfogak belső felszíne, illetve a felső őrlőfogak külső oldala. Mivel a fogkő az idő múlásával megváltoztatja az íny menti terület baktérium flóráját és olyan anyagok képződését segíti elő, amelyek az íny visszahúzódását, illetve a fogágybetegség kialakulását eredményezi, eltávolítása nemcsak a fogszabályozás előtt, de alatta is kiemelkedően fontos.
A fogakon lerakódó lepedékből a nyál hatására fogkő képződik. A leggyorsabban az alsó metszők belső, illetve a felső őrlők külső oldalán alakul ki. Ennek oka, hogy ezeken a helyeken találhatóak a nagy nyálmirigyek kivezető nyílásai. Ezen felül fogszabályozás közben a bracketek körül is gyorsan felhalmozódhat a lepedék ami ugyancsak segíti a fogkő kialakulását. Az íny mentén lerakódó fogkő tökéletes védelmet nyújt a benne található baktériumoknak, amelyek állandó ínygyulladást tarthatnak fenn. Ez az alacsony szintű gyulladás évek alatt fogágybetegség kialakulásához vezet, mely a fogak elvesztését eredményezheti. Ennek a megelőzése érdekében félévente célszerű ultrahangos fogkő eltávolításon részt venni. A folyamat érzéstelenítést nem igényel, de azoknál a fogaknál ahol a fognyak már az íny felett helyezkedik el, érzékenység tapasztalható. Fontos tudni, hogy a fogkő levétel közbeni ínyvérzés nem arra utal, hogy a kezelőorvos figyelmetlenül végzi a beavatkozást, sokkal inkább a gyulladt íny jelenlétét mutatja. A beavatkozás okozta hidegérzékenység elkerülése érdekében célszerű sensitive fogkrémek használata a kezelés előtti és utáni hetekben.
A fogköztisztító fogkefe, más néven interdentalis (ejtsd: interdentális) fogkefe a fogak közötti területek tisztítására kifejlesztett apró sörte spirál. Célja, hogy a fogak közötti homorú felszíneket is elérje, ezáltal növelje a fogmosás hatékonyságát. Fogszabályozásban nem csak a fogak közötti, de a bracketek közötti terület tisztítására is alkalmas, de mivel itt sokkal nagyobb távolságokról beszélünk, így méretben is vastagabb fogköztisztítót célszerű választani.
Klasszikus esetben reggel és este, de fogszabályozót viselő páciensek számára minden étkezés után javasolt a fogköztisztító fogkefe használata!
A megfelelő szájhigiénia fenntartása a legfontosabb dolog, amit tehetünk a fogaink és ezáltal a pénztárcánk védelmében. Minimum naponta 2x (reggel és este), hagyományos fogkefe esetén 3, elektromos fogkefe esetén 2 percig mossunk fogat! Rögzített fogszabályozó viselése esetén célszerű naponta 3x 2 percig elektromos fogkefével és fogköztisztító kefével tisztán tartani a fogainkat. Nagyon fontos, hogy kizárólag puha, lehetőség szerint extra puha fogkefét válasszunk, ezzel elkerülve a fogak felesleges kopását. Ugyancsak fontos, hogy az esti fogmosás után ne együnk, illetve ne fogyasszunk cukros italokat. A fogmosás technikája akkor megfelelő, ha a sörtét az ínynek döntve körkörös mozdulatokkal végezzük azt. Természetesen rögzített fogszabályozót viselő páciensek esetén a bracketek alatt, felett és között is külön-külön meg kell tisztítani a fogfelszínt.
Bizonyos esetekben előfordul, hogy míg egy vagy több fog mozgatása kívánatos, addig a szomszédos fogak elmozdulása tiltott annak érdekében, hogy a kezelés végén a két fogív tökéletesen illeszkedjen egymáshoz. Ehhez egy fix pontot kell létrehozni a szájüregben, melyhez képest mozgathatjuk vagy stabilizálhatjuk a fogak pozícióját. Erre szolgálnak a fogszabályozási implantátumok, melyeket hívhatunk mini-implantátumnak, micro-implantátumnak, mini-csavarnak vagy ideiglenes implantátumnak. A mini-implantátum beültetéséhez az ínyt metszeni nem kell és kizárólag helyi érzéstelenítés szükséges. Gyógyulási ideje gyakorlatilag nincs. Két fő típusát különböztetjük meg attól függően, hogy a szájpadba vagy a fogív külső oldalára a gyökerek közé kerül beültetésre. Az előbbit szájpadi mini-implantátumnak, az utóbbit oldalsó (buccalis) mini-implantátumnak nevezzük. A fő különbség a kettő között a méretük, a szájpadi implantátumok körülbelül 10-20%-kal nagyobbak, mint a buccalis társaik. A kezelés végén könnyen eltávolíthatóak és az esetek döntő többségében semmilyen panaszt nem okoznak.
Szinte minden fogszabályozási kezelés megkezdése előtt tervet érdemes készíteni annak érdekében, hogy átfogó képet kaphassunk a fennálló problémákról és azok megoldási lehetőségeiről. A fogszabályozási terv alapját a páciensről vett lenyomatok, fotók (arc és szájüregi), illetve röntgenek (teleröntgen és panoráma röntgen) adják. Ezeket elemezve pontosan meghatározható az összes fogszabályozási eltérés, azok súlyossága, illetve a szükséges kezelések.
Fontos, hogy a kiértékelt adatokat, illetve terveket a páciens megkapja, hiszen ez biztosítja az akár több éves kezelések átláthatóságát és tervezhetőségét.
További elnevezése: kezelési terv.
A rögzített fogszabályozó kezelés alatt különböző íveket használhat a fogszabályozó szakorvos. Ezek különbözhetnek egymástól átmérőben, keresztmetszetben és anyagösszetételben is. A két legjellemezőbb típus a nikkel-titánium, melyek a kezelés kezdetén használatosak nagyfokú rugalmasságuk és folyamatos erőleadásuk miatt, illetve a rozsdamentes acél, mely a kezelés későbbi szakaszában biztosít megfelelő merevséget a rendszernek. Ezen kívül még speciális esetekben használatosak titán-molibdén, rézzel ötvözött Nikkel-Titánium és üvegszálas ívek is. Anyagösszetételtől függetlenül a jobb esztétikai hatás érdekében léteznek fogszínű polimerrel bevont változatok is. A fogszabályozó ív egyike azon elemeknek, melyek biztosíthatják az erőt, aminek hatására a fogak elmozdulnak a kívánt irányba.
Az összes olyan készüléket, legyen az rögzített vagy kivehető, ami a fogak mozgatására szolgál fogszabályozó készüléknek hívunk. A legegyszerűbb csoportosításuk az alábbi szempontok szerint történhet:
a. Kivehető:
b. Rögzített:
A fogszuvasodás egy krónikus (általában több hónapig vagy évig elhúzódó) folyamat, melyet a fogakon megtapadó lepedék, illetve a bennük található baktériumok okoznak. A cariogén, tehát fogszuvasodást okozó mikroorganizmusok közös jellemzője, hogy savat termelnek, mely kioldja a fogzománcban található ásványi anyagokat, jellemzően kalciumot és foszfátot, ezzel hozzáférhetővé téve a fog szerves anyagait a baktériumok számára.
A fogszuvasodás első jeleként jól látható fehér folt vagy foltok jelennek meg a fogzománc azon területén, ahol a folyamat elindult (ez a jelenség nem megfelelő szájhigiénia esetén gyakran megfigyelhető a rögzített fogszabályozó és a fog felszínének találkozásánál), mely az ásványianyag kioldódás biztos jele. Ez még visszafordítható megfelelő szájhigiéniával, illetve speciális magas fluorid, kalcium és foszfát tartalmú fogápoló szerekkel. Amennyiben a folyamat leáll úgy a fehér folt enyhén halványodhat, de eltűnni nem fog! Ha a fogszuvasodás tovább halad, úgy a meggyengült zománc, illetve dentin helyén üreg képződik, melyet már csak töméssel vagy más restauratív ellátással lehet kezelni. A köznyelv ezt az állapotot hívja a fog kilyukadásának.
Abban az esetben, amikor a fogak rendelkezésre álló hely kevesebb, mint a fogak szélessége, torlódás alakul ki. Ez megnyilvánulhat egyes fogak kifele vagy befele dőlésében, illetve tengelye körüli elcsavarodásában. Ez a fajta eltérés általában könnyen kezelhető mind rögzített fogszabályozóval, mind Clear Aligner fogszabályozóval.
Olyan sportok esetén, ahol a fogszabályozó sérülhet (gyakorlatilag az összes küzdő- és csapatsport) fogvédő használata szükséges! Javasolt olyan fogvédő vásárlása, melyet kifejezetten fogszabályozót viselő páciensek számára fejlesztettek ki (jelölése: brace, braces, ortho, orthodontics) Amennyiben termoplasztikus (meleg vízben adaptálható) fogvédőről van szó, az felveszi a fogazat alakját és a kezelés különböző fázisaiban egyre kevésbé illeszkedhet. Javasolt az ilyen fogvédők 3-4 havonta történő cseréje.
Maradó fogak totalis luxatioja (a fog teljes kimozdulása az állcsontból) esetén javasolt terápia a fog visszaültetése. Amíg a visszaültetésre sor kerül a fogat nedves közegben kell tárolni. Ez lehet nyál, tej, fiziológiás sóoldat vagy gyógyszertárban kapható speciálisan erre kifejlesztett folyadék. Fontos, hogy a visszaültetés a lehető leghamarabb megtörténjen, mert a fogakat tartó rostok maximum 1órát képesek életben maradni a szájüregen kívül. A visszaültetett fogat a szomszédos fogakhoz kell rögzíteni 7-14 napra, hogy újra rögzülhessen. Ez történhet rögzített fogszabályozó alkalmazásával is. Ezután a fog állapotától függően gyökérkezelésre lehet szükség.
Tilos a fogat:
A fogszabályozásban használatos fólia egy 0.5-1.5 mm vastag áttetsző anyag, melyet mélyhúzásos technikával a fogak felületére tudnak adaptálni. Funkciójától függően ez lehet retenciós fólia, Clear Aligner, esetleg Invisalign fólia.
Egyik típusa a fix előreharaptatóknak, mely az alsó fogív hátrahelyeződését korrigálja rögzített fogszabályozóval történő kezelés alatt. Maximális hatékonysága a pubertás előtti, illetve alatti időszakban van, de kisebb eltérések korrigálására felnőtt korban is használható. Előnye, hogy kooperációt nem igényel a páciens részéről, viszont legalább 1 hét a készülék megszokása a felhelyezést követő diszkomfort miatt. A készülék hordási ideje körülbelül 9-12 hónap, tehát nem a teljes rögzített fogszabályozós kezelést fedi le.
A kivehető funkciós (más néven bimaxilláris) fogszabályozó készülékek egyike. Az egyetlen olyan készülék, amely megfelelő kialakítás és egész napos hordási idő mellett csontképződést indukálhat akár a felső, akár az alsó állcsonton, így korrigálva mind a bulldog harapást, mind az alsó állcsont alulfejlettségét.
Főleg a felső, de olykor az alsó ajakfék megnagyobbodása gátolhatja a metszők résmentes elhelyezkedését. Ilyen esetben ennek a nyálkahártyakettőzetnek az átvágásával elősegíthetjük a későbbi fogszabályozó kezeléssel egybekötött részárást. A beavatkozás helyi érzéstelenítés mellett történik és általában 4-5 percnél több időt nem vesz igénybe. Lábadozási idővel nem kell számolni, az utópanaszok minimálisak a megfelelő szájhigiénia mellett. Ezt a fogszabályozást támogató szájsebészeti beavatkozást hívjuk frenulectomiának.
A Frog fogszabályozó készülék egy olyan, a szájpadon elhelyezkedő rögzített fogszabályozó, ami a felső nagyőrlők hátramozdítását végzi a kisőrlőkkel és a szájpaddal szemben. Kooperációt nem igényel, ellenben a benne lévő csavar aktiválása miatt minden 2. héten jelentkezni kell a rendelőben.
A Full lingual fogszabályozó a belső fogszabályzók azon csoportja, mely a teljes fogívet kezeli, ezáltal lehetőség nyílik a bonyolultabb elváltozások korrigálására is. Ilyenkor az összes fog belső oldalára bracket kerül és a fogszabályozót az egyedileg gyártott transzfer sín vagy sínek segítségével rögzítjük. Ezen felül a kezeléshez szükséges összes ívet is személyre szabottan állítják elő. Ezzel a kezeléssel korrigálhatóvá válnak a torlódás és résesség mellet az enyhe Angle II. és Angle III. osztályú eltérések, a nyitott vagy mélyharapások, illetve a fogívszűkületek is.
Azokat a fogszabályozó készülékeket, amelyek az állcsontok növekedését irányítják és mindkét állcsontra kiterjednek, funkciós (bimaxillaris) készülékeknek nevezzük. A funkciós készülékek hatásukat úgy fejtik ki, hogy mind az állkapocsízületre, mind a varratokra hatással vannak, és az arckoponya fejlődését megváltoztatják. Emellett fogazati változást is okoznak az izom erejét felhasználva vagy épp annak kiküszöbölésével. Irányítani tudják a fogak áttörését, valamint a csontok növekedését. Ehhez a fogszabályozó készülékeket minél többet, minimum 12-14 órát hordani kell.
A transpalatinalis ívek egyik legegyszerűbb változata, mely kizárólag a két felső első nagyőrlőt köti össze. Funkciója lehet a felső fogív tágítása, a felső nagyőrlők rotációja vagy döntése. Esetleg a nagyőrlők stabilitásának fokozása a fogszabályozó kezelés közben.
A gumihúzás, teljes nevén elasztikus gumihúzás a fogszabályozásban igen gyakran alkalmazott kiegészítő kezelés. Célja sokrétű, nagyban függ attól, hogy az erőrendszerbe mely fogakat vonjuk be, milyen erősségű, illetve mekkora átmérőjű gumit alkalmazunk. Ami minden gumihúzás közös pontja, az a javasolt hordás idő, mely napi 20-22 óra. A gumik hatása szempontjából talán a legoptimálisabb, ha kizárólag étkezés és fogmosás idejére vesszül le őket, így elkerülhető a hordott órák számolgatása és az esetleges figyelmetlenségből eredő "alulhordás", mely a fogak kilazulásához vezethet.
A leggyakrabban alkalmazott gumihúzások közé sorolhatjuk a criss-cross gumihúzást, mellynek célja a keresztharapás korrigálása. A Class II-es gumihúzást, mellyel fiatal korban az Angle II-es harapási eltéréseken javíthatunk. Ennek ellentétjeként a Class III-as gumihúzás éppen ellenkezőleg, a túlfejlett alsó állcsont és ezáltal az Angle III-as harapási eltérés korrigálására használatható bizonyos esetekben. Ugyancsak használatosak egyéb intermaxillaris gumihúzások elülső vagy oldalsó nyitottharapás korrigálására abban az esetben, ha az eltérés oka a fogak és nem az állcsontok hibás pozíciója.
Az elasztikus gumihúzások leggyakoribb típusai felsorolva:
A gumikarika, a fogszabályozásban a különálló gumiligatúrákat jelöli. Feladata, hogy a fogszabályozó ívet a bracket slotjába, azaz vájatába szorítsa, ezzel átadva az ív erejét a fognak. Többféle színben találkozhatunk vele, de ez kizárólag esztétikai célt szolgál, a színek nem a gumi erősségét jelölik. A gumiligatúrák készülhetnek latexből, de allergia esetén latexmentes, orvosi minőségű poliuretánból vagy szilikonból is.
Abban az esetben, ha mosolygáskor a felső fogínyből 1-2 milliméternél több látszódik, úgy gummy smile-ról (azaz ínymosolyról) beszélhetünk. Ennek több oka is lehet, így a terápiája is igen változatos. Okozhatja az íny túlzott növekedése, mely esetben a fogak koronái is alacsonyak. Jelentkezhet a szájkörüli izmok, szövetek rendellenes helyzetéből vagy méretéből, például rövid philtrum (az orr alapját és az ajakpírt összekötő terület) esetén, de okozhatja az felső állcsont hibás pozíciója is. Amennyiben az ínymosoly nem társul egyéb fogazati rendellenességhez, úgy a fogszabályozás kizárólag esztétikai szempontból indokolt.
A gyökérfelszívódás rögzített fogszabályozóval végzett kezelés közben jelentkezhet és a páciens számára panaszt nem okoz, kizárólag a röntgenfelvételen látható, hogy a foggyökér 1-2mm-rel megrövidült. Ennek ellenére ronthatja a fog hosszú távú megtarthatóságát, ha a páciensnél később fogágybetegséget diagnosztizálnak (ez a betegség jellemzően 40 éves kor felett kezdődhet). Foghiány vagy nagyobb rések zárása esetén gyakrabban jelentkező elváltozás. Igen ritkán előfordulhat a foggyökér jelentős részének felszívódása is. Bizonyos páciensek ugyanarra a fogmozgatásra nagyobb mértékű gyökérfelszívódással reagálnak, mint mások. Az esetek egy részében a hajlam előre megjósolható, de sajnos nem mindig. Kontroll röntgenek készítésével a folyamat nyomon követhető és amennyiben a gyökérhossz fele felszívódott, a fogszabályozó kezelést javasolt leállítani, az addig elért eredménytől függetlenül.
A fogszabályozásban használatos gyűrűk a nagyőrlőket egyenként körülölelő vékony fémszalagok, melyek külső és belső felszínére heggeszthető tubust rögzítenek. A külső tubusba lehet a fogszabályozó ívet belehelyezni, a belső tubushoz pedig a különböző szájpadi kiegészítő készülékeket lehet csatlakoztatni.
Ezt hívjuk a klasszikus fém rögzített fogszabályozónak. Az összes többi rögzített fogszabályozó készüléket ehhez mérik és hasonlítják. Több évtizede bizonyítja hatékonyságát miközben az ár-érték aránya kimagaslóan jó. Ezeknél a készülékeknél gumikarikák rögzítik az ívet a bracketekhez, melynek színe havonta tetszőlegesen változtatható feldobva ezzel a fogszabályozást.
Továbbfejlesztett változata az önligírozó fém fogszabályzó.
Ezt hívjuk a klasszikus áttetsző rögzített fogszabályozónak. A fém fogszabályozóhoz képest egyértelműen diszkrétebb megjelenést biztosít hasonló hatékonyság mellett. Sajnos a kerámia fogszabályozók anyagukból fakadóan merevebbek és törékenyebbek, éppen emiatt maguk a bracketek is körülbelül 10%-kal nagyobbak, vaskosabbak. Mint minden hagyományos fogszabályozónál, ennél a típusnál is gumikarika rögzíti az ívet a bracketbe, mely természetesen ugyancsak lehet áttetsző, az ív pedig fehér polimerrel bevont.
A kerámia fogszabályozó készülékeket sokan porcelán fogszabályzóként említik. A két megnevezés a gyakorlatban ugyanazt a készüléket takarja, a szakmailag helyes megnevezés a kerámia, ugyanakkor a köznyelvben elterjedtebb a porcelán fogszabályzó kifejezés.
A kivehető funkciós (más néven bimaxilláris) fogszabályozó készülékek egyike. Használatával korrigálható az alsó állcsont alulfejlettsége vagy hátra helyeződése. Előnye a többi funkciós fogszabályozóval szemben, hogy az alsó ajak nyomó erejét képes a felső állcsontra továbbítani, ezáltal lassítani annak a további növekedését, ezzel időt adva az alsó állcsontnak, hogy utolérje a fejlődésben a felső fogívet.
Fogszabályozó kezelés közben a mélyharapás megszüntetésére harapásemelésre lehet szükség. Ez történhet kizárólag magával a hagyományos rögzített fogszabályozóval, de igénybe vehetünk különböző kiegészítőket is a kezelés közben. Ilyen lehet például a Bite turbo, az Eva-platta, a Utility ív vagy az anti-spee ív. A mélyharapás kezelésének a lényege, hogy az alsó és felső metszőket visszafele mozgatjuk a csontba, míg az őrlőket kifele húzzuk abból. A páciens sokszor ebből mit sem tapasztal, mert a fogak mozgását követi az íny, emiatt nem lesznek sem kisebbek a metszők, sem nagyobbak az őrlőfogak. Kizárólag összecsukáskor látni, hogy a felső metszők már normál mértékben, azaz 1-2mm-re fedik az alsókat.
A harapásemelők a rögzített fogszabályozók azon kiegészítő elemei, melyek vagy a mélyharapás korrigálását segítik vagy a harapás ideiglenes megnyitásával lehetővé teszik az elülső fogak keresztharapásának megoldását, illetve megakadályozzák az alsó bracketek letörését.
A mélyharapás korrigálására szolgáló harapásemelőkben közös, hogy felső metszők mögött helyezkednek el és az alsó frontfogak erre harapnak rá, ezzel megakadályozva, hogy csukott állapotban túl sokat takarjon belőlük a felső fogív. Ezek közé tartozik a rögzített vagy kivehető Eva-platte és a Bite-turbo.
A harapás ideiglenes megnyitására a felső vagy alsó nagyőrlők rágófelszínére, a fog megfúrása nélkül ráhelyezett színes tömőanyag szolgál.
Olyan esetekben, amikor a felső állcsont növekedését szeretnénk visszafogni, dőlésszögét megváltoztatni vagy a felső fogazatot szeretnénk hátrafelé mozgatni, headgear típusú kiegészítő fogszabályozóra lehet szükségünk. A headgear áll egy alap készülékből, mely lehet klasszikus rögzített vagy kivehető fogszabályozó, valamint egy nyak- vagy fejpántból, ami a húzóerőt biztosítja továbbá egy arcívből, ami összeköti ez előbb említett két részt. A funkciójától függően napi 8-14 órát szükséges hordani.
A headgear extraoralis készüléknek is tekinthető (hiszen javarészt szájon kívül helyezkedik el), bár önmagában nem képes eredményeket elérni, mindenképpen szükséges szájon belüli készüléket is alkalmazni, amihez csatlakozhat.
A helixek, ahogy a nevük is rejtik, olyan spirál vagy csigavonalak egy fogszabályozó ívben, amelyek segítségével többszörösére emelhetjük a felhasznált anyag hosszát egy adott ívszakaszon belül. Ezzel növelni tudjuk az anyag rugalmasságát, mely így lágyabb és állandóbb erőt tud átadni a fogaknak, ezzel csökkentve a gyökérfelszívódás esélyét, illetve a fájdalom mértékét.
Helyfenntartó készülékeket olyan esetben alkalmazunk, amikor egy tejfogat a maradó csíra előtörése előtt több, mint 1 évvel eltávolítottak. Ilyenkor a szomszédos fogak egymás felé dőlését akadályozzuk meg ezzel, így megtartva a helyet az évek múlva előtörő fognak. Nagyon fontos kezelésnek minősül, hiszen így elkerülhető egy esetleges rögzített fogszabályozóval történő jövőbeli terápia. A helyfenntartás történhet kivehető vagy rögzített fogszabályozóval, de léteznek külön erre a célra kifejlesztett rögzített helyfenntartók is.
Egyik típusa a fix előreharaptatóknak, mely az alsó fogív hátrahelyeződését korrigálja rögzített fogszabályozóval történő kezelés alatt. Maximális hatékonysága a pubertás előtti, illetve alatti időszakban van, de kisebb eltérések korrigálására felnőtt korban is használható. Előnye, hogy kooperációt nem igényel a páciens részéről, viszont legalább 1 hét a készülék megszokása a felhelyezést követő diszkomfort miatt. A készülék kezelési ideje körülbelül 9-12 hónap, tehát nem érinti a teljes rögzített fogszabályozós kezelést.
A fogszabályozásban hibrid transpalatinal ívnek nevezzük azokat a transpalatinalis íveket, amelyek a szájpadba helyezett implantátumot vagy implantátumokat kötik össze a fogazattal.
A homokfúvás, a fogszabályozás közben is javasolt professzionális szájhigiénés kezelések egyike. Alkalmazására vagy fogkőlevétel után vagy azokban az esetekben kerül sor, amikor eredendően kevés fogkő, inkább csak elszíneződés található a fogak, illetve bracketek felszínén. A kezelés folyamán nagy nyomással, vízhűtés mellett, szódabikarbónát fújunk a fogak felszínére, mely behatol a legkisebb résekbe is, eltávolítva az ott található elszíneződést. Kifejezetten hatékony rögzített fogszabályozót viselő pácienseknél, ahol a zegzugos területeket nehéz polírkefével elérni.
Olyan esetekben, amikor már 9-10 éves kor környékén (tehát még vegyes fogazatban) egyértelművé válik, hogy fogeltávolítás nélkül nincs remény a fogak sorba állítására (illetve egyéb kritériumoknak is megfelel a páciens) végezhetünk Hotz féle sorozat extractiot vagy más néven Hotz féle irányított fogváltást, ezzel esetlegesen elkerülve egy későbbi fogszabályozó kezelést.
A folyamat 3 lépésben történik meg:
Tehát a kezelés végén olyan eredményt kapunk mintha fogeltávolítással egybekötött fogszabályozása lett volna a páciensnek (2db felső kisőrlő eltávolítása), de mindezt fogszabályozó nélkül.
Általában a felső állcsont tágítására használt rögzített kiegészítő fogszabályozó készülék. A pubertás előtt használva ezt a típusú fogszabályozót nagy előnye, hogy nem csak a fogakat mozgatja el, hanem a felső állcsont még gyenge középső varratát megrepesztve, a teljes felső állcsontot szélesíti. Ez a fajta keresztirányú tágítás egyfelől stabilabb, mint csak a fogak oldalra döntése, másfelől nagyobb mértékű (akár 1-1,5cm-es) tágításokat is lehetővé tesz. A kezelés aktív szakasza igen rövid, pár hetet ölel fel a tágítás mértékétől függően, de ezt követően legalább 3 hónapig passzív állapotban fent kell hagyni, hogy az állcsont az új pozícióban középen összecsontosodhasson. Nagyon fontos ennek a típusú fogszabályozó kezelésnek a megfelelő időzítése, mert a középső varrat elcsontosodása után a készülék károsíthatja a fogak tartószerkezetét.
A fogszabályozásban impactionak nevezzük azt a jelenséget, amikor egy vagy több fog az állcsontban rekedt valamilyen látható okból kifolyólag. Ilyen ok lehet például egy számfeletti fog vagy a fogcsíra rossz tengelyállása. A leggyakoribb impactált fogak a felső szemfogak, illetve alsó bölcsességfogak. Ezekben az esetekben érdemes a fogat, szájsebészeti feltárás után, fogszabályozóval beállítani a megfelelő helyre, hiszen egy természetes fog mindig tartósabb és esztétikusabb hatást kelt, mint bármilyen műfog.
A fogszabályozásban impakciónak nevezzük azt a jelenséget, amikor egy vagy több fog az állcsontban rekedt valamilyen látható okból kifolyólag. Ilyen ok lehet például egy számfeletti fog vagy a fogcsíra rossz tengelyállása. A leggyakoribb impaktált fogak a felső szemfogak, illetve alsó bölcsességfogak. Ezekben az esetekben érdemes a fogat, szájsebészeti feltárás után, fogszabályozóval beállítani a megfelelő helyre, hiszen egy természetes fog mindig tartósabb és esztétikusabb hatást kelt, mint bármilyen műfog.
A fogászatban többféle implantátumot használunk attól függően, hogy milyen feladatot kell ellátniuk.
A különböző interdentális fogkeféket eredetileg a fogselyem kiváltására fejlesztették ki annak érdekében, hogy a fogközök homorú felszínei is tisztíthatóak legyenek. Ennek megfelelően rengeteg méretben és kialakításban kaphatóak, hiszen egy szájüregen belül is hol kisebb, hol nagyobb rés található egy-egy fog között. A fogszabályozásban ezeket a kis fogkeféket a brackettek közötti, illetve a fogszabályozó ív alatti területek tisztítására használjuk. Éppen emiatt relatív nagy méretet vagy kónuszos formát érdemes választani.
A fogköztisztító fogkeféket minden étkezés után érdemes használni, hogy ne maradjon pangó ételmaradék a fogak felszínén. Szerencsére a használatuk igen egyszerű és fogkrémet sem igényelnek, viszont minden kitisztított fogfelszín után víz alatt el kell tisztítani, nehogy az ételmaradékot egyik fogközből a másikba átvigyük.
Rögzített fogszabályozó viselése mellett is szükséges lehet az alsó és felső fogazat egymáshoz illesztésére. Ahhoz, hogy a két fogív csukott állapotban tökéletesen érintkezzen egymással sok esetben intermaxillaris (intermaxilláris, azaz két fogív közötti) gumihúzás használatára van szükség. Ez a gyakorlatban egy vagy több fogszínű gumikarika felakasztását jelenti a rögzített fogszabályozóra (bárki saját maga képes le-, illetve feltenni a megfelelő helyekre), mely összeköti az alsó és felső készüléket egymással, így a két fogívet egymáshoz képest tudjuk elmozdítani. Ezek a gumikarikák képesek a fogakat vagy egész fogíveket a tér megfelelő irányába elmozdítani, de kizárólag abban az esetben ha naponta 20-22 órát viseljük. Célszerű a gumikat kizárólag étkezéshez, illetve fogmosáshoz levenni, így biztosan elegendő lesz a hordási idő. A sportolást, a beszédet, illetve az ivást nem zavarják a gumikarikák, pár hét hordás után teljesen észrevétlenné válnak.
Az invisalign fogszabályozó a digitális technikákat is alkalmazó, áttetsző sín alapú fogszabályozás első és egyben legrégebben a piacon lévő, Amerikában kifejlesztett változata. Ebből adódóan szinte behozhatatlan technikai és minőségi előnye van a többi áttetsző síneket használó fogszabályozó rendszerrel szemben. A cég készülékeinek tervezését és gyártását saját kézben tartja, így nem Magyarországon készülnek. A kezelés menete megegyezik a többi digitális rendszerű fogszabályozóéval. Ennek megfelelően először a nagyon preciz lenyomat digitalizálása történik meg, majd egy speciális, az Invisalign által létrehozott programmal digitálisan elmozdítják a fogakat a megfelelő helyre, illetve felhelyezik rájuk a kívánt attachmenteket. Az elkészült tervet mind a kezelőorvos, mind a páciens megtekintheti és amennyiben a számítógépes eredmény megfelelő, a sínek gyártása, illetve postázása megtörténik. Az fogszabályozó szakorvossal történő következő találkozáskor helyezzük fel az attachmenteket, illetve adjuk át a síneket. Az invisalign kezelések hossza nagyban függ a kívánt mozgatás mértékétől, így pár hónaptól akár 1-1.5 évig is terjedhetnek. Fontos tudni azonban, hogy az Invisalign Full vagy Teen kezelésnek egység ára van, tehát független a kezelés hosszától és az elváltozás mértékétől. A kifizetett összeg 5 évnyi kezelést tartalmaz (retenció nélkül), tehát például ha 3 évvel az első sín átadása után recidívát (visszaalakulást) tapasztalunk, akkor az új sínek tervezése és gyártása, mellyel újra tökéletessé tehető a fogív, ingyenes.
Az Invisalign Teen fogszabályozók ugyanazon tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a hagyományos Invisalign készülékek, de speciálisan a tinédzserek számára lettek kifejlesztetve. Ez a gyakorlatban két fő különbséget jelent. Egyfelől a fiatalabb páciensek kezelése megengedi, hogy ne csak a fogak helyzetét változtassuk meg (pl.: torlódás vagy résesség), de a kisebb harapási eltéréseket is korrigáljuk (kis mértékű Angle II vagy Angle III). Másfelől a fiatalok motivációját a sínekbe beépített hordást jelző indikátor javítja, hiszen így gyorsan kiderül számunkra, ha nem utasítás szerint viselték őket.
Az első fogszabályozási konzultáció alkalmával gyakran jelentkező probléma bizonyos fogak előtörés előtti hibás tengelyállása. Legtöbbször a szemfogak pozícióhibájáról beszélhetünk, mely a súlyos, előtöréssel összeegyeztethetetlen állapottól, egészen a pár fokos eltérésekig terjedhet. Előfordul, hogy ez az eltérés pont olyan mértékű, hogy a maradó szemfog nem a tejszemfogat maga előtt kilökve, hanem beékelődve a maradó metsző és tejszemfog közé, közöttük próbál utat találni magának. Ezekben az esetekben a tej szemfog, illetve az első tejőrlő megfelelően időzített, azaz irányított eltávolításával van reményünk a maradó szemfogat a megfelelő útra terelni, ezzel elkerülve egy esetleges fogszabályozó kezelést.
Az ínygyulladás a fogszabályozás közben felmerülő egyik leggyakoribb probléma, melyet a fognyaki lepedékben felhalmozódó baktériumok okoznak. Általában lassan kezdődik, fájdalmatlanul, első jele a fogmosáskor és esetleg étkezéskor jelentkező vérzés. Ilyenkor az ínypapillák megduzzadnak és a fogfelszíntől könnyen elemelhetővé válnak, ami tovább súlyosbítja a gyulladást, hiszen nehezíti a fogak tisztíthatóságát azáltal, hogy elősegíti a baktériumok íny alatti szaporodását. Tovább nehezíti a lepedék eltávolítását, amennyiben rögzített fogszabályozó mellett alakul ki az ínygyulladás, hiszen a készülék önmaga is hátráltatja a tökéletes fogmosást. Ilyen esetben célszerű 2-3 percig minden étkezés után alaposan fogat mosni elektromos és fogköztisztító fogkefével, illetve reggel és este alkoholmentes szájvizet használni a gyulladás megszűnéséig.
Ahány ember, annyi mosoly és természetesen mindenkinek más a szép, ettől függetlenül a ma elfogadott trendek szerint jól meghatározott jellegzetességei vannak egy szép mosolynak, többet között ilyen az íny megjelenésének a mértéke is. Abban az esetben, ha mosolygáskor 1-2 milliméternél magasabban látszódik ki az íny a felső ajak mögül, úgy ínymosolyról beszélünk. Az ínymosoly kezelést csak abban az esetben igényel, ha ez esztétikailag zavaró. Ilyenkor ínyműtéttel, ajaktornával, illetve a felső fogív felfelé mozgatásával tudjuk korrigálni az eltérést. Szerencsére a természet is a segítségünkre lehet, mert az idő múlásával a felső ajak megereszkedik és ezáltal többet takar a mögötte elhelyezkedő ínyből.
Ínypapillának hívjuk a szomszédos fogak között elhelyezkedő íny részt. Ezek a papillák a felső fogíven lefele, míg az alsó fogíven felfele néző háromszöget formálnak és optimális esetben teljesen ki is töltik a fogak közötti rést. Súlyos torlódás esetén az ínypapillák nem fejlődnek ki teljesen (nincs hely számukra) így a fogszabályozó kezelés után a torlódásmentes fogazatban nem töltik ki teljesen a rendelkezésre álló helyet és kis fekete területként jelennek meg a fogak között (valójában nincs színük hiszen nincsen ott semmi, de a szájüregbe kevés fény jut, így feketének hatnak). Ilyen esetben a fogszabályozó kezelés után további ínyműtétre lehet szükség, de az elváltozás sajnos sokszor végleges.
Az ínyrecesszió az ínyvisszahúzódás fogorvosok által használt elnevezése. Lehet körkörös, mely szinte mindig fogágybetegséghez társul, de lehet egyoldali is, tehát vagy csak a fog külső, vagy csak a belső oldalán jelentkező. Az egyoldali ínyrecessziók általában nem járnak a fogak meglazulásával vagy elvesztésével, mert csak ritkán kapcsolódik hozzájuk fogágybetegség, illetve csontpusztulás. Ezen esetek nagy részében lehetőség van parodontológus szakorvos bevonásával visszaállítani az eredeti állapotot. Fontos tudni, hogy fogszabályozás alatt vagy után is kialakulhat egyoldali ínyrecesszió akár a fogak külső, akár belső oldalán. Jellemzően súlyos torlódások vagy Angle II-es eltérések megoldása után jelentkezik az alsó metszők külső oldalán. Esetleg foghúzással kombinált rögzített készülékes kezeléseknél abban az esetben, ha a fogszabályozás után a metszőfogak erősen befelé dőlnek.
A fogíny vérzése az esetek döntő többségében mechanikai irritáció miatt következik be. Egészséges íny esetén ez általában valamilyen traumához köthető, mint például szúrás vagy vágás. Krónikusan gyulladt fogíny esetében (mely nem megfelelő fogápolás esetén fogszabályozás közben is jelentkezhet) viszont sokkal kisebb irritáció is vérzést eredményezhet, mint például egy fogmosás, a szájzuhany használata vagy akár a levegővel való megfújása is. Ilyen esetekben a szájhigiénia javításával pár napon belül javulhat a fogíny állapota is, így a vérzés is hamarosan megszűnhet. Amennyiben ez nem elegendő mindenképpen fogorvos felkeresése ajánlott!
Az ínyvisszahúdás az ínyrecesszió hétköznapi elnevezése. Lehet körkörös, mely szinte mindig fogágybetegséghez társul, de lehet egyoldali is, tehát vagy csak a fog külső, vagy csak a belső oldalán jelentkező. Az egyoldali ínyvisszahúzódások általában nem járnak a fogak meglazulásával vagy elvesztésével, mert csak ritkán kapcsolódik hozzájuk fogágybetegség, illetve csontpusztulás. Ezen esetek nagy részében lehetőség van parodontológus szakorvos bevonásával visszaállítani az eredeti állapotot. Fontos tudni, hogy fogszabályozás alatt vagy után is kialakulhat egyoldali ínyvisszahúzódás akár a fogak külső, akár belső oldalán. Jellemzően súlyos torlódások vagy Angle II-es eltérések megoldása után jelentkezik az alsó metszők külső oldalán. Esetleg foghúzással kombinált rögzített készülékes kezeléseknél abban az esetben, ha a fogszabályozás után a metszőfogak erősen befelé dőlnek.
Az iTTR fogszabályozó a belső fogszabályzók frontfogakra kifejlesztett változata. Kizárólag esztétikai kezelésre szolgál, tehát a metszők, illetve a szemfogak sorbaállítására. Ennek köszönhetően gyakorlatilag láthatatlan és megfelelően gyors alternatívája a Clear Aligner fogszabályozónak.
A készülék hátránya, hogy mélyharapás esetén a felső fogíven nem használható, hiszen az alsó metszőfogak letörhetik azt.
A Jasper-jumper fogszabályozó készülék az egyik típusa a fix előreharaptatóknak, mely az alsó fogív hátrahelyeződését korrigálja rögzített fogszabályozóval történő kezelés alatt. Maximális hatékonysága a pubertás előtti, illetve alatti időszakban van, de kisebb eltérések korrigálására felnőtt korban is használható. Előnye, hogy kooperációt nem igényel a páciens részéről, viszont legalább 1 hét a készülék megszokása a felhelyezést követő diszkomfort miatt. A készülék kezelési ideje körülbelül 9-12 hónap, tehát nem érinti a teljes rögzített fogszabályozós kezelést.
A kerámia fogszabályzók előnye a hagyományos fém társaikkal szemben egyértelműen a megjelenésük. Ez jelenthet opálos fehérséget, de akár a tappancsok teljes áttetszőségét is. A fogszabályozó ezen tulajdonsága nagy előny a felnőtt, illetve fémallergiában szenvedő páciensek kezelésekor. Azonban fontos tudni, hogy a kerámiából készült fogszabályozókon könnyebben tapad meg a lepedék, mely így fogmosáskor nagyobb odafigyelést igényel, illetve, hogy a kerámiából készült brackettek, az anyag törékenységéből fakadóan, mindig egy picit nagyobbak, mint a fémből készült társaik.
Ezen "problémák" ellenére a kerámia fogszabályozók nagy sikernek örvendenek, mind a felnőtt, mind a gyermek páciensek körében, hiszen az esztétikai előnyük messze felülmúlja a fogmosással kapcsolatos kisebb nehézségeket. Sőt gyermekek esetén sokszor az áttetsző fogszabályozóval motiválhatjuk is őket, hiszen csak akkor kaphatják meg ezt a típusú készülélet, ha már a fogszabályozó ragasztása előtt sikerül elérniük a tökéletes szájhigiéniát. Ezzel két legyet üthetünk egy csapásra, tökéletesen tiszta és szabályosan álló fogakat.
A kerámia fogszabályozó készülékeket sokan porcelán fogszabályzóként említik. A két megnevezés a gyakorlatban ugyanazt a készüléket takarja, a szakmailag helyes megnevezés a kerámia, ugyanakkor a köznyelvben elterjedtebb a porcelán fogszabályzó kifejezés.
Kerámia fogszabályozó készülékből 4 típust kínálunk:
A fogszabályozásban megkülönböztetünk elülső és oldalsó keresztharapást. Bármely esetről is legyen szó, vagy a felső fogív túl szűk vagy az alsó fogív túl széles a tér valamely irányában. Elülső keresztharapásról akkor beszélünk, amikor a felső és alsó metszők helyet cserélnek egymással. Más szóval az alsó metszők előrébb helyezkednek el, mint a felsők. Ez az eltérés szerencsére igen ritka. Amennyiben az állcsontok hibás növekedése áll a háttérben, úgy több metszőfog is érintett lehet és korai fogszabályozó kezelést igényel. Oldalsó keresztharapás esetén a felső oldalsó, illetve hátsó fogak beljebb helyezkednek el, mint az alsók. Más szóval a felső fogív vagy maga az állcsont keresztirányban szűk. Ez az eltérés sokszor ugyancsak az állcsontok hibás növekedésére vezethető vissza, emiatt a fogszabályozó kezelést 12 éves kor előtt érdemes lehet elkezdeni.
Kettős harapás, másnéven “Sunday bite” olyan esetekben alakul ki, amikor a páciens Angle II-es fogszabályozási eltéréssel rendelkezett (általában ez azt jelenti, hogy az alsó állcsont alulfejlett vagy hátrahelyezett) és emiatt intermaxillaris gumit kellett viselnie, de ezt nem utasításszerűen tette meg. Az orvosi utasítás ilyen esetekben szinte mindig napi 20-22 óra hordást jelent. Amennyiben a páciens ezt nem tartja be és csak 10-14 órát viselni naponta, úgy az állkapocsízület, illetve a fogazat nem tud mihez alkalmazkodni. Az állcsont ilyen esetben a nap felét a fogszabályozás szempontjából kívánatos előre tolt pozícióban tölti, a másik felét pedig hátulsó helyzetben. Így kialakulhat az az állapot, hogy a helyes elülső pozícióban is összeérhetnek a fogak, illetve a hátrahelyezett helytelen pozícióban is. A “sunday bite”, mint kifejezés arra utal, hogy a vasárnapi mise idejére (illetve a fogorvosi vizit idején) a páciens egy mindenki által kívánatos elülső pozícióban tartja az állkapcsát, de amint nem látja senki, visszamozdul a neki természetes hátraesett pozícióba.
A fogszabályozás egyik fő alappillére a helyesen felállított diagnózis alapján megírt, a páciens számára is érhetően megfogalmazott kezelési terv. Könnyű elképzelni, mennyire fontos ez a fogszabályozás megkezdésekor, ha fogtunk már a kezünkben kórházi zárójelentést, ahol ugyan szerepelt minden fontos információ az adott problémáról, mégsem értettünk belőle semmit.
Ennek a felismerése minden olyan orvos számára kulcsfontosságú, aki nem csak a páciensen, de sokkal inkább a pácienssel együtt dolgozik.
Az általam felállított kezelési terv teljesen egyénre szabottan a röntgenek, fotók és lenyomatok kiértékelése mellett a Te saját elképzeléseidet is figyelembe véve készül. Ezek alapján kapod kézhez írásos formában a minden részletre kiterjedő, akár 3-4 lehetőséget is tartalmazó fogszabályozási kezelési tervedet, melyekből Te magad választhatod ki a számodra legszimpatikusabb megoldást a fogszabályozási problémádra. A döntésedet segítendő, minden terv képekkel és animációkkal teszi könnyen érthetővé az adott eltérést, illetve kezelésének lépéseit. Nincsenek apró betűs részek, a kezelési idő, a fogszabályozás díja, a várható eredmény és az esetleges kockázatok is kiemelten szerepelnek benne.
A kezelési terv így válik egy közös nyelvvé, mely segít egy irányba haladni és elérni a kitűzött célokat.
A fogszabályozásban ezeket a fogakat perzisztáló tejfogaknak nevezzük. Hogy miért nem esik ki egy tejfog annak több oka is lehet, de általában a maradó fog csírájával van összefüggésben. A legrosszabb esetben a maradó fog teljes hiányával vagy hibás fejlődésével szembesülünk, olykor, főleg a szemfogak esetében csak a fog tengelyállása a hibás. Ugyancsak probléma merülhet fel azokban az esetekben, amikor a tejfog sérül és emiatt a fiziológiás gyökérfelszívódás elmarad. Minden esetben fogszabályozó szakorvos segítségére lehet szükség, hiszen mind az esetleges foghiány miatti rés zárásában, mind a hibás pozíciójú maradó fog korrigálása miatt fogszabályozó kezelésre lehet szükség.
A fogszabályozásban a klasszikus kivehető fogszabályozók alatt 3 fogszabályozó típust értünk:
Tágabb értelemben a kivehető fogszabályozók közé sorolhatóak a mai modern áttetsző síneken alapuló fogszabályozási rendszerek, azaz a Clear Aligner és az Invisalign, melyeket a kötnyelvben láthatatlan fogszabályzóként is szoktak említeni.
A rögzített fogszabályozóval végzett kezelések után fontos az elért eredmény megtartása miatt az úgynevezett retenciós készülék viselése. Ez a kivehető fogszabályozó a passzív lemezek csoportjába tartozik és utasítás szerinti hordás esetén képes meggátolni a fogak elvándorlását és biztosítani a megfelelő stabilitást a fogak újracsontosodásához, mely akár 2 évet is igénybe vehet. Abban az esetben, ha a retenciós készüléket csak éjszaka vagy nem az utasításoknak megfelelően viseljük, a fogak észrevétlenül is elmozdulhatnak, ami csökkenti a készülék hatékonyságát, éppen ezért fontos követni az alább megadott hordási időket:
Fontos azonban az itt feltüntetett időket pozitív irányban rugalmasan kezelni. Például ha a 9. hónap végén azt tapasztaljuk, hogy a retenciós készülék erősen feszül amikor betesszük, ne csökkentsük a hordási időt, hiszen a feszülés oka a fogak napközbeni elvándorlása.
Lásd. még:
A rögzített fogszabályozóval végzett kezelések után fontos az elért eredmény megtartása miatt az úgynevezett retenciós fólia viselése. Ez az 1-1.5 mm vastag áttetsző fólia az utasítás szerinti hordás esetén képes meggátolni a fogak elvándorlását és biztosítani a megfelelő stabilitást a fogak újracsontosodásához, mely akár 2 évet is igénybe vehet. Abban az esetben, ha a fóliát csak éjszaka, vagy nem az utasításoknak megfelelően viseljük, az anyaga megnyúlhat és észrevétlenül is teret engedhet a fogak elmozdulásához, éppen ezért fontos követni az alább megadott hordási időket:
Fontos azonban az itt feltüntetett időket pozitív irányban rugalmasan kezelni. Például ha a 9. hónap végén azt tapasztaljuk, hogy a fólia erősen feszül amikor betesszük, ne csökkentsük a hordási időt, hiszen a feszülés a fogak napközbeni elvándorlása miatt tapasztalható.
Lásd. még:
A fogszabályozásban minden tej, illetve maradó fognak számon tartjuk a neki megfelelő áttörési időszakát, melyet eruptionak nevezünk. Amennyiben a tervezett idő előtt több, mint 1 évvel (vagy tejfogak esetén fél évvel) megtörténik a fog áttörése, korai fogáttörésről beszélünk. Olykor ez semmilyen problémát nem jelent, de bizonyos esetekben ennek hatására megváltozhat 1-1 fog pozíciója a fogíven belül, illetve lehetetlenné teheti a mellette lévő fog előtörését. Ennek megfelelően fogszabályozó kezelés válhat szükségessé, már igen korai időszakban is.
Torlódások esetén nagyon fontos minden fellelhető szabad milliméter felhasználása a fogíven belül. Erre az egyik lehetőség az úgynevezett Leeway space, mely vegyesfogazat esetén áll a rendelkezésünkre. A fogszabályozó szakorvos számára ez azt jelenti, hogy a második tejőrlők, illetve az alatta elhelyezkedő maradó második kisőrlők között méretbeli különbség van. Főleg az alsó fogíven kifejezett ez a különbség, ott a tejőrlők akár 2mm-rel is nagyobbak lehetnek, mint az utánuk kinövő kisőrlők. Felül ez a különbség kisebb 0.5-1mm körüli érték. Tehát ha ezt a helyet ki tudjuk használni, akkor az alsó fogívben akár egy 4mm-es torlódást is különösebb nehézség nélkül korrigálni lehet, kizárólag a fogváltás után felszabaduló helyek megfelelő fogszabályozóval történő zárásával.
A nyelv alsó részén található egy nyálkahártya kettőzet, amely a szájfenékhez rögzíti a nyelvet. A fogszabályozásban ezt nyelvféknek hívjuk. Amennyiben a nyelvfék túlzottan rövid, gátolhatja a nyelv szabad mozgását. Ez akár olyan mértékű is lehet, hogy a beszédben, sőt a nyelésben is gondot okozhat. A nyelv túlzott lenövése további fogszabályozó kezelést igénylő problémák kialakulásához is vezethet (például keresztharapás), hiszen a nyelv nyugalmi helyzete ilyen esetben nem a szájpad középső részén, hanem a szájfenékhez közelebb helyezkedik el. Éppen ezért nagyon fontos a nyelvfék mihamarabbi átvágása, azaz a frenulectomia.
A lepedék egy olyan, a fogunkon kialakuló biofilm, mely képes a fog keményszövetének az oldására, ezáltal a fogszuvasodás kialakítására. A lepedék kialakulása előtt a fogak felszínén egy pellicula réteg alakul ki. Ez a rendkívül vékony lerakódás a nyálban lévő fehérjékből és egyéb komponensekből áll, és már néhány órán belül megjelenik a frissen megtisztított fogak felületén. Rövid időn belül azonban baktériumok halmozódnak fel benne és kialakul az első lepedék réteg. Ha ez a lepedék zavartalanul fejlődhet, akkor egyéb mikroorganizmusok is gyorsan megtapadnak, illetve szaporodnak rajta. Új rétegek formálódnak, ami azt jelenti, hogy a lepedék "éretté" válik. Ez a struktúrált lepedékréteg képes a szénhidrát nagymennyiségű lebontására miközben savat termel. Ez a savas közeg megtámadja a fogzománcot és ásványi anyagot von ki belőle, amely folyamat végén megjelenik a szuvasodás. Fogszabályozó kezelés ideje alatt kiemelkedően fontos a fogak megfelelő tisztítása, hiszen az apró, zegzugos területeken még könnyebben tapadnak meg a baktériumok és alakítják ki ezt az érett lepedék réteget.
A rögzített fogszabályozóval végzett kezelés alatt kiemelkedő fontosságú a fogak tisztántartása, a lepedék tökéletes eltávolítása. Sajnos főleg fiatalkorú pácienseknél ez nem minden esetben valósul meg maradéktalanul. A helyes fogmosási technika elsajátításához nyújthatnak segítséget a különböző lepedékfestő tabletták és folyadékok, melyek könnyen észlelhetővé teszik a fogak felszínén elhelyezkedő plakkot.
Lepedékfestő tabletta használata lépésekben
Lepedékfestő folyadék használata lépésekben
Sokak által ismert tény, hogy fogszabályozó kezelés alatt kiemelkedő fontosságú a fogak tisztán tartása, a lepedék, illetve az ételmaradék tökéletes eltávolítása. Kezdetben sajnos ez nem mindig valósul meg maradéktalanul. Ha a helyes fogmosási technika akadálya az, hogy a lepedék szinte észrevehetetlenül simul a fogak felszínére, úgy segítséget nyújthatnak a különböző lepedékfestő folyadékok, melyek különböző élénk színekre festik meg azt.
Lepedékfestő folyadék használata lépésekben
A rendszeres lepedékfestés segítségével és megfelelő odafigyeléssel pár hét alatt elérhetjük, hogy a megfestett, lepedékes területek minimalizálódjanak ezáltal a fogszuvasodása esélye is jelentősen csökkenjen.
Természetesen minden esetben fontos, de a rögzített készülékekkel végzett fogszabályozás alatt még fontosabb a fogak tisztántartása, hiszen az apró, kiálló felületek szinte mágnesként vonzzák az ételmaradékot, ezáltal a lepedéket is. Ennek ellenére, főleg a fiatalkorú pácienseknél, a lepedék eltávolítása sajnos nem minden esetben valósul meg maradéktalanul. A helyes fogmosási technika elsajátításához nyújthatnak segítséget a különböző lepedékfestő tabletták, amelyek kék, lila, esetleg piros színűre festik a fogak felszínére tapadt lepedéket.
Lepedékfestő tabletta használata lépésekben
A rendszeres lepedékfestésnek köszönhetően megfelelő odafigyeléssel pár hét alatt elérhetjük, hogy a megfestett, lepedékes területek minimalizálódjanak ezáltal a fogszuvasodása esélye is jelentősen csökkenjen.
A fogszabályozásban ligatúrának nevezzük azokat a kiegészítőket, amelyek a fogszabályozó ívet rögzítik a bracket slotjában, azaz a bracket vájatában. Ezek készülhetnek gumiból, melyek az átlátszótól egészen a szivárvány összes színárnyalatáig terjedhetnek, illetve fémből, melyre akár fehér bevonat is kerülhet. A gumiligatúra előnye, hogy szinte biztosan nem terheli túl a fogakat hiszen túl nagy erő esetében jelentősen megnyúlik, illetve a különböző színekkel a fogszabályozó könnyen gyerekbaráttá tehető. A fémligatúra előnye, hogy a feszessége állítható, így egyszerűen kialakíthatunk súrlódásmentes területeket, illetve ezzel ellentétesen megnövelhetjük az erőátadást az ív és a fogak között, ezzel segítve egy-egy fog helyes irányba történő mozgatását.
Több, mint 40 éve létező igény a páciensek részéről, hogy a fogszabályozás folyamata minél láthatatlanabb legyen. Ennek hatására 1976-ban forgalomba hozták az első lingual, azaz belső oldali rögzített fogszabályozó készüléket. Természetesen, mint minden fogszabályozó készüléknek, ezeknek a fogszabályozóknak is megvannak a maga előnyei, illetve hátrányai.
A Lingual technika előnyei között említhető, hogy
A Lingual technika hátránya, hogy
A lingválív a rögzített fogszabályozó készülékkel történő kezelés kiegészítőinek egyike. A készülék az alsó nagyőrlőfogakon lévő fém gyűrűk belső, nyelv felőli oldalához rögzül, amelyeket az alsó metszőfogak mögött elhelyezkedő ív köt össze. A lingválív feladatai között szerepel az alsó fogív tágítása a kis- és nagyőrlő fogak kifele döntésével, a nagyőrlők stabilitásának fokozása, valamint helyfenntartás a vegyesfogazatban.
Olyan, általában az alsó fogív torlódásakor használható fogszabályozó készülék, amely a nagyőrlőkön rögzülve eltartja az alsó ajkat a metszőfogaktól, így egyfelől túlsúlyba kerül a nyelv ereje, melynek hatására előrefelé meghosszabbodhat a fogív, másfelől továbbítja az ajak erejét a nagyőrlőkre, így a helyükön tartja azokat, ami a későbbiekben segít kihasználni a Leeway space-t. Ez a típusú fogszabályozó általában kivehető, de kooperációs nehézségek esetén fixálható is.
A loopok olyan hurkok, csavarvonalak egy fogszabályozó ívben, amelyekkel megnövelhetjük a felhasznált anyagmennyiség hosszát, így rugalmasabbá téve az adott ívszakaszt. Azáltal, hogy megnöveljük az anyag rugalmasságát kisebb és egyben konstansabb erőt tudunk átadni a fogaknak, amelyek így fájdalommentesebben és a gyökérfelszívódás kockázatát minimalizálva tudnak elmozdulni.
A manuális Clear Aligner nevezhető az eredeti, hagyományos Clear Aligner technikának. Ebben az esetben a fogszabályozó szakorvos által vett lenyomatot kemény gipszből öntik ki és a mozgatni kívánt fogakat egyesével kivágják a mintából. Ezután a fogakat a kívánt pozícióba visszarögzítik, majd mélyhúzásos technikával legyártják az 1 hónapra elegendő fóliákat. A hónap végén újabb lenyomat, illetve újabb sínek következnek és ez így folytatódik a tökéletes eredmény eléréséig. Havonta 0.5-1mm-es mozgatás történik, ami sokszorosa a digitális technika esetén alkalmazott lépéseknek. Ennek előnye, hogy a kezelés gyorsabbá válik, viszont hátránya, hogy a folyamat járhat enyhe fájdalommal, illetve a sínek az első napokban elállhatnak.
A maradó fogak megismerésére és védelmére kiemelkedő figyelmet kell fordítani már a gyermekkortól kezdve. Egy felnőtt embernek 32 maradó foga van, melyek 4 csoportban helyezkednek el és mindnek külön szerepe van a rágásban, illetve a beszédben és amelyek egymással nem helyettesíthetőek. Fontos tudni, hogy az első maradó fogak már 6 évesen, még az első tejfogak kihullása előtt előtörnek. Ezek az első maradó nagyőrlők, melyek a legutolsó tejfogak mögött, akár észrevétlenül is előtörhetnek. Ezután szakaszosan, körülbelül 13-14 éves korig bezárólag lezajlik a fogváltás, aminek a végén 28 maradó fog található a szájüregben. A bölcsességfogak előtörési ideje nagyon változatos, vannak emberek akiknek 18-19 éves koruk környékén már eruptios hajlamot mutatnak, de nem ritka a késő felnőttkori előtörés sem. Fogszabályozás szempontjából a legfontosabb időszakok a maradó nagyőrlők, illetve metszők előtörése utáni időszak, illetve a korai teljes maradófogazat, azaz amikor még a második nagyőrlők nem törtek elő.
A maxillofaciális sebészek olyan orvosok, akik sikeresen elvégezték mind az általános orvosi, mind a fogorvosi képzést, illetve teljesítették a maxillofacialis sebészethez tartozó rezidensi képzést is. Kizárólag maxillofacialis sebészek jogosultak fogszabályozással összefüggésben az állcsont műtéti korrekciójának elvégzésére. A maxillofacialis sebészek nem tévesztendőek össze a dentoalveolaris sebészekkel, akiket a köznyelvben szájsebészeknek hívunk. A szájsebészek a fogorvosi egyetemet és a dentoalveolaris rezidensi képzést teljesítették.
A fogszabályozásban mélyharapásnak nevezzük azt az állapotot, amikor csukott helyzetben a felső metszők 2 mm-nél többet takarnak az alsókból. Ennek oka lehet akár a fogak, akár az állcsontok hibás pozíciója is. Fogszabályozó kezelés előtt fontos a mélyharapás eredetének tisztázása, hiszen az kiváltó októl függően más-más típusú kezelést igényelnek.
Mesiodensnek hívjuk a középső metszők között kialakuló, jégcsap formájú számfeletti fogat. Előtörése esetén gátolhatja a maradó metszők kibújását, állcsontba ragadása esetén viszont nagymértékű rést okoz a két nagymetsző között. A mesiodens eltávolítása után fogszabályozó kezeléssel a kialakult problémák megoldhatóak.
A micro implantátumok a fogszabályozásban használatos mini-implantátumok másik elnevezése. Ennek megfelelően feladatuk és kialakításuk is ugyanaz. A micro elnevezés a protetikai implantátumokhoz mérten kis átmérőjükből fakad, amely 1,6 és 2 mm között mozog. Ezek az implantátumok minimális érzéstelenítés mellett könnyen be-, illetve kicsavarhatóak az íny metszése nélkül, hiszen évek alatt sem csontosodnak be, kizárólag a csavar és a csont között kialakuló mechanikai erő tartja a kívánt pozícióban. A feladatuk általában egy fix pont létrehozása a szájüregben, amit felhasználva képesek lehetünk bizonyos fogak elmozdítására a szomszédos fogak megterhelése nélkül.
A mini csavar, a fogszabályozási implantátumok (mini-implantátumok) szemléletesebb elnevezése, hiszen az implantátum, valóban csavar formájú. A csavarmenet kialakítása szerint beszélhetünk csak önmetsző vagy önfúró és önmetsző csavarokról. Előbbi esetben a csontba egy nagyon vékony furatot kell készíteni és ebbe a furatba “vágja” bele magát az implantátum. Az utóbbinál erre nincs szükség, egy lépésben kerül behelyezésre a mini csavar. Hihetetlenül hangozhat, de a foggyökerek közé történő beültetésük szinte fájdalommentes, egy tömés elkészítéséhez szükséges érzéstelenítő töredéke is elegendő ahhoz, hogy az implantáció fájdalommentes legyen.
Speciálisan a fogszabályozás számára készített implantátumokat, mini-implantátumnak vagy mikro-implantátumnak nevezik. Ezek célja a fogszabályozásban régóta fennálló probléma: a fogak egyoldalú elmozdításának megoldása. Általánosságban elmondható, hogy a fogak mozgatása erő-ellenerő elvén működik, tehát ha egy fogat hátrafelé mozgatunk, akkor a vele szemben álló fog (melyhez képest húzzuk hátra a fogat) előre felé fog elcsúszni. Ennek a problémának a kiküszöbölésére találták fel a fogszabályozásban használatos implantátumokat, melyek mint egy fix pont, stabilan rögzülnek az állcsontban, ezáltal megoldást kínálva a nem kívánatos fogelmozdulás ellen. Mint minden beavatkozásnak ennek is megvannak a maga sajátosságai, előnyei, kockázatai.
Jellemzői közé tartozik:
Előnyei közé tartozik:
Kockázatai közé tartozik:
A myofunkcionális trainer egy, a funkciós készülékek csoportjába tartozó puha szilikon fogszabályzó készülék. Fő feladata a nyelv és a szájkörüli izmok megfelelő működésének a biztosítása, ezzel kialakítva az ideális alsó és felső fogívet, melyek összeharapáskor is pontosan illeszkednek egymáshoz. Ezek a készülékek nem rendelkeznek semmilyen kapoccsal vagy egyéb kiszögelléssel, ami passzívan a fogakon tartaná azt, éppen ezért a gyermek a saját rágó- és mimikai izmait használja fel a készülék szájban tartásához. Innen is ered a neve: trainer, azaz edző. Ennek megfelelően a készülék hordása az első pár hónapban megszokást igényelhet, de a kezdeti nehézségek után, ha a szülő következetes volt, akkor a gyermek könnyen és probléma nélkül tudja majd viselni azt. A hatékony működéshez elengedhetetlen hordási idő napközben 2 óra, illetve az alvás ideje. Nagyon fontos kihangsúlyozni, hogy csak alváshoz hordva a készülék nem fejti ki a kívánt hatást!
A Nance készülék egy olyan a fogszabályozásban használatos rögzített lemez, mely a felső nagyőrlők helyzetét stabilizálja. Ezzel lehetővé teszi a Leeway space kihasználását, illetve foghúzással egybekötött fogszabályozó kezeléseknél csökkenti a felső nagyőrlők előrecsúszását.
A rögzített fogszabályozó alapvető része a hozzá kapcsolódó fogszabályozó ív. Ezek az ívek mind anyagukat, mind keresztmetszetüket tekintve igen nagy változatosságot mutatnak. Napjainkban az egyik leggyakrabban használt anyaga a fogszabályozó íveknek, egy a rakétákhoz kifejlesztett ötvözet, a nikkel-titán. Ezek az ívek lágyak és a memória effektusuknál fogva nagyon jó a visszarugózó képességűek. Ezen két tulajdonság teszi alkalmassá ezt az anyagot, hogy a fogszabályozás megkezdésekor, amikor a fogak között nagy eltérések vannak, kiegyenlítsék azokat.
Fiziológiás esetben nyelés közben a fogak éppen csak érintkeznek egymással és a nyelv a fogak mögött marad. Azokban az esetekben, amikor nyelés közben a nyelv a fogak közé kerül vagy érintkezik az ajakkal nyelvlökéses nyelésről beszélünk. Csecsemőknél, illetve 4 éves korig normálisnak tartjuk, ám később súlyos fogszabályozási problémákhoz vezethet. Ez a fajta rossz szokás gyakran társul ujjszopáshoz, mellyel közösen többek között nyitottharapást, keresztharapást, adenoid arcot és Angle II-es eltérést okozhat. Ezek miatt a problémák miatt nyelvlökéses nyelés esetén nagyon fontos a mihamarabbi diagnózis, illetve fogszabályozási kezelés, például nyelvlökésgátló rács alkalmazásával.
A nyelvlökéses nyelés elleni kezelés egyik legfontosabb fogszabályozója a nyelvlökésgátló rács. A rács, mint egy kerítés beépítésre kerülhet a kivehető fogszabályozóba, ám ennek hatásossága nagyban függ a hordási időtől. Nem megfelelő kooperáció esetén létezik rögzített változata is, mely a felső nagyőrlőkön rögzül és innen nyúlik előre.
Szabályos fogazat esetén a fogak csukott állapotban mindenhol összeérnek, illetve fedik egymást. Abban az esetben, amikor zárt fogazat mellett a felső metszők semennyire sem fedik az alsókat, nyitottharapásról beszélünk. A nyitottharapás lehet öröklött, de szerzett fogszabályozási eltérés is. Az ujjszopás, a nyelvlökéses nyelés, az állandó ceruza vagy körömrágás mind-mind hozzájárulhatnak a nyitottharapáshoz, ezáltal szükségessé tehetik a mihamarabbi fogszabályozó kezelést.
A nyúlajak, másnéven ajakhasadék olyan fejlődési rendellenesség, mely csak az ajkat érinti. A nyúlajak lehet öröklött vagy szerzett, egy oldali vagy két oldali, részleges vagy teljes. Társulhat szájpadhasadékhoz, de önálló kórképként is jelentkezhet. Jellemzően születés után diagnosztizálják a nyúlajkat és súlyosságától függően korai, fogszabályozó szakorvost is igénylő kezelés szükséges a teljes rehabilitációhoz.
A fogszabályozásban oki terápiának nevezzük azokat a kezeléseket, amik az adott eltérés valódi okát szüntetik meg. Ilyen például, ha egy szűk fogív esetén, mely torlódást okoz, nem 1-1 fog eltávolításával nyerünk helyet, hanem az adott állcsont tágításával. Ugyanígy oki terápia az alsó állcsont hátulsó helyzete miatt kialakult Angle II-es eltérés esetén, ha a felső kisőrlő eltávolítása és a felső metszőfogak hátra mozdítása helyett (melyet álcázó fogszabályozásnak hívunk) valóban az alsó fogívet vagy állcsontot mozdítjuk előre.
Szinte minden fogszabályozó kezelés alapja a teleröntgen, más néven oldalirányú koponyafelvétel. Ezen a felvételen állapítható meg a páciens alsó és felső állcsontjának pozíciója, a metszőfogak dőlése, a felső őrlők helyes vagy helytelen elhelyezkedése, sőt, még a gyermek biológiai kora is. Éppen ezért komplex fogszabályozási terv készítésekor elengedhetetlen ez a típusú röntgenfelvétel.
A fogszabályozási implantátumok egyik nagy csoportját az oldalsó, más néven buccalis mini-implantátumok adják. Ezek a csavarok általában a fogak külső oldaláról kerülnek beültetésre, az íny metszése nélkül, a foggyökerek közé. Előnyük, hogy beültetés után azonnal felhasználhatóak és közvetlenül terhelhetőek, egyéb hozzájuk kapcsolódó készülékre nincs szükség (leszámítva természetesen a rögzített fogszabályozót). Hátrányuk, hogy a gyökerek között kevés hely áll rendelkezésre, emiatt nagyobb a gyökérsérülések veszélye, illetve az implantátumok kilazulása is előfordulhat. További információ a tudástár “mini-implantátum” bejegyzése alatt található.
Keresztirányban szűk felső vagy túlzottan széles alsó állcsont estén előforduló fogszabályozási probléma az oldalsó teljes keresztharapás. Ilyen esetben szinte az összes felső oldalsó, illetve hátsó fogak beljebb (a szájpadhoz közelebb) helyezkedik el, mint az alsók. Ez az eltérés mivel az állcsontok hibás növekedésére vezethető vissza, korai fogszabályozó kezelést igényel.
Orthognath műtéteknek nevezzük az alsó és a felső állcsontokat érintő műtéti beavatkozásokat, amelyek célja vagy a fogszabályozás segítése vagy az állcsontok egymáshoz és a koponya egészéhez viszonyított helyzetének a megváltoztatása. Orthognath műtéti esetek javarészt olyan felnőtt páciensek, akiknek nem csak a fogai, de az állcsontjai is hibás helyzetben vannak (túlzottan elől vagy hátul helyezkednek el), esetleg túlzottan szűkek. Ritkán 18 év alatti páciensek esetén is indokolt lehet az orthognath műtét, esetükbe azzal a céllal, hogy elősegítsük a Hyrax készülékek (felső állcsont tágító) helyes működését.
Azokat a rögzített fogszabályozókat, amelyeknél az ív fixálását nem egyenként felhelyezett gumikarika, hanem a bracketekbe épített zárszerkezet vagy ajtó végzi, önligírozóknak hívjuk. Előnyük a hagyományos rögzített fogszabályozókkal szemben, hogy a gumikarikával ellentétben a zár nem színeződik el és nem is nyúlik ki, emiatt a fogak mozgása gyorsabb, illetve az aktiválások között több idő telhet el.
Bővebben:
A mai modern rögzített fogszabályozók egyik jellegzetessége a korábban szükséges gumikarika (ami az ívet a brackethez rögzíti) elhagyása. Minden bracketbe egyenként egy zárható mechanika van beépítve, aminek a segítségével az ív, alacsony súrlódás mellett, a brackethez rögzíthető. Az alacsony súrlódás elősegíti a fogak könnyebb, gyorsabb és biztonságosabb mozgatását. Az önligírozó fém fogszabályozóban mind a fogszabályozó teste, mind pedig a zár fémből készül. Fontos megjegyezni, hogy a bracketek külsejét esztétikai okokból ródium bevonttal látták el, mely megtöri a fényt, így a fémekre jellemző csillogás nem tapasztalható. Méretét tekintve a piacon kapható rögzített fogszabályozó készülékek közül az egyik legkisebb, mely tovább javítja az esztétikai hatását.
A mai modern rögzített fogszabályozók egyik jellegzetessége a korábban szükséges gumikarika (ami az ívet a brackethez rögzíti) elhagyása. Minden bracketbe egyenként egy zárható mechanika van beépítve, aminek a segítségével az ív, alacsony súrlódás mellett, a brackethez rögzíthető. Az alacsony súrlódás elősegíti a fogak könnyebb, gyorsabb és biztonságosabb mozgatását. Az önligírozó kerámia fogszabályozóban a fogszabályozó teste opálos kerámiából, a zár pedig ródiummal kezelt fémből készül, mely elveszi a fémes csillogását. A készülék remekül ötvözi a funkcionalitást, melyet a fém zár egyenletes erőleadása biztosít és a kerámia testből fakadó esztétikát.
A kerámia fogszabályozó készülékeket sokan porcelán fogszabályzóként említik. A két megnevezés a gyakorlatban ugyanazt a készüléket takarja, a szakmailag helyes megnevezés a kerámia, ugyanakkor a köznyelvben elterjedtebb a porcelán fogszabályzó kifejezés.
A mai modern rögzített fogszabályozók egyik jellegzetessége a korábban szükséges gumikarika (ami az ívet a brackethez rögzíti) elhagyása. Minden bracketbe egyenként egy zárható mechanika van beépítve, aminek a segítségével az ív, alacsony súrlódás mellett, a brackethez rögzíthető. Az alacsony súrlódás elősegíti a fogak könnyebb, gyorsabb és biztonságosabb mozgatását. Az önligírozó prémium kerámia fogszabályozóban mind a fogszabályozó teste, mind pedig a zár opálos kerámiából készül. Kiválóan alkalmas magas esztétikai igényű, illetve fémallergiában szenvedő páciensek kezelésére. Fontos tudni, hogy a kerámia mechanikai jellemzői folytán ezek a bracketek körülbelül 10%-kal nagyobbak, mint egy átlagos fogszabályozó esetén.
A kerámia fogszabályozó készülékeket sokan porcelán fogszabályzóként említik. A két megnevezés a gyakorlatban ugyanazt a készüléket takarja, a szakmailag helyes megnevezés a kerámia, ugyanakkor a köznyelvben elterjedtebb a porcelán fogszabályzó kifejezés.
Szinte minden fogszabályozó kezelés alapja a panoráma röntgen, más néven orthopantomogram felvétel. Ezen a felvételen állapítható meg a foggyökerek formája, a fogak vagy fogcsírák megléte, különböző degeneratív folyamatok, mint például ciszta jelenléte, a fogak előre vagy hátrafelé dőlése és az állkapolcsízületi fejecs formája. Éppen ezért komplex fogszabályozási terv készítésekor elengedhetetlen ez a típusú röntgenfelvétel.
A parodontitis, magyarul fogágybetegség a fogat tartó szövetek megbetegedése. Ide tartozik az íny, a fogat körülölelő csont, illetve gyökérhártya megbetegedése is. Megkülönböztetjük akut és krónikus változatait. Az akut parodontitis általában jelentős fájdalommal, ínyvérzéssel esetleg szájszaggal jár és javarészt kevés fogra lokalizálódik, így korán észlelhető és kezelhető, ezáltal a prognózisa sokszor jobb, mint krónikus esetben. A krónikus parodontitis nagyon hosszú, olykor évtizedes folyamat és sokszor nem jár fájdalmas panaszokkal, esetleg csak kisebb ínyvérzés vagy fogkőképződés hívja rá fel a páciens figyelmét. A krónikus parodontitis sokszor egész fogcsoportokra, de olykor a teljes fogazatra kiterjed, és a fogat körülvevő csont, illetve íny pusztulásával jár, mely az idő múlásával arányosan nő. A csontozat leépülése, még a fogak mozgathatósága előtt, együtt járhat a fogak vándorlásával, főleg az alsó és felső metszőfogak területén, olykor ez az a panasz, ami a pácienst az orvoshoz irányítja. Természetesen a fogak elmozdulása fogszabályozóval még kezelhető, de fontos tudni, hogy ilyen esetekben a fogszabályozást mindig egy parodontológiai kezelés, illetve parodontológus szakorvos véleményezése előzi meg.
A parodontológiai kezelések alatt a fogággyal kapcsolatos beavatkozások összességét értjük. Ezek érinthetnek keményszöveteket, mint például a fogakat körbeölelő csont vagy lágyrészeket is, úgy mint a fogíny. A parodontológiai kezelések fő célja a fogágybetegség megakadályozása, illetve gyógyítása, a meglazult fogak megtarhatóságának a biztosítása. Ezek mellett a parodontológia foglalkozik a lágyrészek esztétikai beavatkozásaival is, mint például ínyvisszahúzódások kezelése vagy éppen ellenkezőleg, a fogakat túlzottan befedő íny műtéti korrekciója. Éppen ezért nagy segítséget nyújthatnak abban, hogy a fogszabályozó kezelés után a fogazat, ne csak funkcionálisan, de esztétikailag is tökéletesek legyen.
A parodontológus szakorvos olyan fogorvos, aki a fogorvosi diploma megszerzését követően részt vett a 3 éves (második szakvizsga esetén 2 éves) parodontológiai rezidens képzésen, ahol elméleti és gyakorlati szinten is elsajátította a fogágybetegségek kezelésének modern szemléletét. Mivel a mai készülékek mellett a gyulladásmentes fogágybetegség nem akadálya a fogszabályozó kezelésnek, így a parodontológus és a fogszabályozó szakorvosok gyakran egymást támogatva végzik a munkájukat.
Passzív lemeznek nevezzük az összes olyan klasszikus kivehető fogszabályozó készüléket, melybe nem építettek be csavart. Ettől függetlenül ezek a lemezek is végezhetnek aktív fogmozgatást, hiszen egyéb rugók vagy más segédelemek beépítése (a fogszabályozási nevezéktan szerint) nem tiltott.
A pendulum készülék egyike a rögzített fogszabályozóval történő kezelés kiegészítőinek. Feladata a felső nagyőrlők hátrafelé mozgatása, ezzel helyet teremtve például a metszőfogak torlódásának vagy előre dőlésének megoldására, esetleg korrigálva a Angle II-es harapási eltérést. Ez a típusú fogszabályozó készülék a szájpadon helyezkedik el és ehhez, illetve a kisőrlőkhöz rögzülve képes hátra, a torok irányába elmozdítani a felső nagyőrlőket. A készülék kooperációt nem igényel, de havonta aktiválni szükséges.
A rögzített fogszabályozóval végzett kezelés alatt kiemelkedő fontosságú a fogak tisztántartása, a plakk tökéletes eltávolítása. Sajnos főleg fiatalkorú pácienseknél ez nem minden esetben valósul meg maradéktalanul. A helyes fogmosási technika elsajátításához nyújthatnak segítséget a különböző plakkfestő folyadékok, melyek könnyen észlelhetővé teszik a fogak felszínén elhelyezkedő lepedéket.
Plakkfestő folyadék használata lépésekben
A rögzített fogszabályozóval végzett kezelés alatt kiemelkedő fontosságú a fogak tisztántartása, a plakk tökéletes eltávolítása. Sajnos főleg fiatalkorú pácienseknél ez nem minden esetben valósul meg maradéktalanul. A helyes fogmosási technika elsajátításához nyújthatnak segítséget a különböző plakkfestő tabletták, melyek könnyen észlelhetővé teszik a fogak felszínén elhelyezkedő lepedéket.
Plakkfestő tabletta használata lépésekben
A positioner olyan kivehető fogszabályozó készülék, amellyel a rögzített fogszabályozás során elért skeletális eredményt (tehát az állcsontok új pozícióját) fixálni lehet. A gyakorlatban egy alsó és egy felső retenciós fólia, melyek egymással össze vannak rögzítve, így amikor a páciens összeharap, a készülék nem engedi, hogy az alsó állcsont hátrahelyeződjön a kiindulási Angle II-es pozícióba. Hordása megszokást igényel, de kizárólag alvásnál szükséges.
Egyik típusa a fix előreharaptatóknak, mely az alsó fogív hátrahelyeződését korrigálja rögzített fogszabályozóval történő kezelés alatt. Maximális hatékonysága a pubertás előtti, illetve alatti időszakban van, de kisebb eltérések korrigálására felnőtt korban is használható. Előnye, hogy kooperációt nem igényel a páciens részéről, viszont legalább 1 hét a készülék megszokása a felhelyezést követő diszkomfort miatt. A készülék kezelési ideje körülbelül 9-12 hónap, tehát nem érinti a rögzített fogszabályozóval történő kezelés teljes időtartamát.
Ez a készülék a hagyományos kerámia fogszabályozó továbbfejlesztett, igényesebb változata. A hagyományos kerámia fogszabályozóhoz képest egyértelműen erősebbek, kevésbé törékenyek, mindemellett széleik lekerekítettebbek, emiatt kevésbé irritálják az orca belfelszínét. Sajnos az erősebb anyagösszetétel miatt a színe opálosabb, ennek ellenére szépen beleolvad a környezetébe. Mint minden hagyományos fogszabályozónál, ennél a típusnál is gumikarika rögzíti az ívet a bracketbe, mely természetesen ugyancsak lehet áttetsző, az ív pedig fehér polimerrel bevont.
A kerámia fogszabályozó készülékeket sokan porcelán fogszabályzóként említik. A két megnevezés a gyakorlatban ugyanazt a készüléket takarja, a szakmailag helyes megnevezés a kerámia, ugyanakkor a köznyelvben elterjedtebb a porcelán fogszabályzó kifejezés.
A quad helix készülék egyike, a rögzített fogszabályozóval történő kezelés kiegészítőinek. Feladata a felső fogív keresztirányú tágítása az őrlő-, illetve kisőrlő fogak oldalra, azaz kifele döntésével. A készülék a felső nagyőrlőkön rögzül, miközben egy olyan ív köti össze őket, amely 4db helixet, azaz loopot tartalmaz. Ezek a loopok adják a fogszabályozó megfelelő rugalmasságát, ami a tágításhoz szükséges.
Fogszabályozó kezelés után az egyik legkellemetlenebb jelenség lehet a recidíva, azaz a fogak visszamozdulása. Ennek több oka is lehet. Egyfelől a kezelés alatt a fogak elmozdulása gyorsabb, mint amihez a szervezet alkalmazkodni tud. Az íny feszülése, illetve az elmozdulás helyén nem tökéletesen kalcifikálódott csont oka lehet a recidívának. Másfelől a kezelés alatt vagy közben nem kezelt rossz szokások, mint például nyelvlökéses nyelés vagy ujjszopás ugyancsak előre vetítik a kiindulási állapot visszaalakulását. Éppen ezek miatt, a fogszabályozó kezelés utáni recidíva elkerülése érdekében nagyon fontos a kivehető retenciós fólia utasítás szerinti hordása. Akár már napi pár óra eltérés is a kijelölt hordási időhöz képest, a fogak elmozdulásához vezethet, amit a fólia képtelen korrigálni, sőt visszahelyezésekor a fólia akár maradandóan deformálódhat is. Emiatt a páciens úgy érzi a fólia a helyén van, valójában mégsem tartja a fogait a fogszabályozó kezeléssel elért pozícióban. Azokban az esetekben, amikor az elért eredmény stabilitása nem megfelelő vagy felmerül a kooperáció hiánya, érdemes a kivehető retenciós fólia mellett fix retenciós drótot is beragasztani a fogak belső oldalára.
A fogak külső felszínén folyamatos demineralizáció és remineralizáció zajlik, a szájüreg pH-jától, a baktériumok mennyiségétől és összetételétől, illetve a mikroorganizmusok tápanyagául szolgáló szénhidrát mennyiségétől függően. A remineralizáció első lépése furcsa mód a demineralizáció, hiszen a tökéletes ép zománcfelszínen nincsen hova beépülnie az ásványi anyagoknak. Ennek megfelelően a szuvasodást okozó baktériumok savas környezetet teremtenek maguk körül, mely elősegíti a zománc ásványianyag vesztését. A zománckristályok ennek hatására elvékonyodnak és körülöttük megnő a távolság, más szóval a felszíne porózussá válik. A porózus felszín transzparenciája csökken, és ha sokáig nem következik be a remineralizáció, akkor megjelennek a white spot léziók (fehér foltok), amelyek a fogszuvasodás első fázisát jelzik. Ideális esetben ez nem történik meg és még ezen foltok megjelenése előtt a demineralizáció átfordul remineralizációba (fogmosások alkalmával vagy étkezések között, ha elég idő telik el két fogás elfogyasztása között). A remineralizáció alkalmával a nyálból vagy egyéb szájhigiénés termékből kalcium, foszfát és fluor ionok rakódnak le a demineralizált területeken és hidroxil- vagy fluorapatitot képeznek. Fontos tudni, hogy a már teljesen eltűnt zománckristályok nem tudnak ezáltal pótlódni, kizárólag a megmaradt, csak méretükben csökkent kristályok tudnak újra nőni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha a szuvasodás már üregképződéssel járt, azt az üreget nem tudja a fog saját erőből regenerálni. Ezen túlmenően ki kell hangsúlyozni, hogy azok a kristályok, amelyekbe fluor is beépül (fluorapatit) ellenállóbbá válnak a savakkal szemben, mint az eredeti fogzománc volt. Ebben rejlik a fluoridos fogkrémek jelentősége.
Azokban az esetekben, amikor a rendelkezésre álló hely nagyobb, mint a fog vagy fogak szélessége, résesség alakul ki. Ez a fogszabályozási eltérés esztétikai, fonációs és fogápolási nehézséget okozhat. A problémák elkerülése érdekében célszerű akár Clear Aligner fogszabályozóval a réseket bezárni, még a fogközi szuvasodások kialakulása előtt.
Fogszabályozás alatt kifejezett résnyitásra két esetben lehet szükség. Egyfelől akkor, ha egy fog az állcsontban rekedt és a helyét a szájüregben elfoglalták a szomszédos fogak. Másfelől, ha foghúzás következtében a szomszédos fogak részlegesen be tudtak mozdulni az eltávolított fog helyére, ezzel lehetetlenné téve az implantációt vagy a hídpótlás elkészítését. Mint ahogy a részárásnál, úgy a résnyitásnál sincsenek standardizált esetek, minden szituáció más és más, de általánosságban ugyanaz elmondható: az első hónapban 0,5 mm résnyitással, a későbbiekben havonta 0,5 - 1 mm fogmozgással lehet számolni.
Restaurációnak nevezünk minden olyan pótlást, tömést, kiegészítést, ami a fog eredeti alakját, illetve funkcióját visszaállítja. Fontos, hogy a fogszabályozás előtt minden szuvas vagy hibás restaurációval ellátott fogat ellássanak, mert a fogszabályozó készülék felragasztását követően sok esetben nehezítetté, olykor lehetetlenné válik a fogak korrekt kezelése.
A fogszabályozás egyik kiemelt témaköre a fogak között kialakult rések zárása. A részárás mechanikáját nagyban meghatározza a rés mérete, a szomszédos fogak tengelyállása és az, hogy rést melyik oldalról kell bezárni. Könnyen elképzelhető, hogy egy 1 mm-es rés zárása, ahol a szomszédos fogak a réshez képest még picit oldalra is dőlnek, könnyen zárható akár kivehető fogszabályozóval is, úgy, hogy a szomszédos fogakat egymás felé döntjük. Ellenben egy alsó nagyőrlő hiánya, ami 10mm-es rést hagy maga után és feltételezhetően csak a hiány mögötti fogakat szabad előrefelé mozgatni úgy, hogy az a lehető legkevesebbet dőljön előre (sokkal inkább egyenes állásban csússzon be a résbe), már sokkal nagyobb kihívást tartogat. Éppen emiatt minden részárás egyedi, de általánosságban elmondható, hogy az első hónapban körülbelül 0.5mm rés zárható, ezt követően havonta 0.5 mm és 1 mm közötti mozgással lehet számolni.
A fogszabályozásban retenciónak nevezzük azt a jelenséget, amikor egy vagy több fog az állcsontban rekedt valamilyen nem egyértelmű okból kifolyólag. Tehát a röntgenfelvételt megvizsgálva nem látható semmilyen elváltozás, ami akadályozná az adott fog előtörését. Általában valamilyen gyökérfejlődési vagy tejfoggyökér felszívódási rendellenesség áll a háttérben. Ezekben az esetekben is érdemes lehet a fogat megpróbálni fogszabályozóval beállítani a megfelelő helyre, hiszen egy természetes fog mindig tartósabb és esztétikusabb hatást kelt, mint bármilyen műfog.
A fogszabályozásban a rögzített fogszabályozók alatt a fogak külső, illetve belső felszínére ragasztható bracketteket, illetve a hozzájuk kapcsolódó fogszabályozó íveket értjük. Ezeket a fogszabályozókat több szempont szerint is csoportosíthatjuk, de a két legfontosabb tulajdonságuk, hogy milyen anyagból készültek, illetve, hogy a íveket miként rögzítik. A rögzített fogszabályozók ennek megfelelően lehetnek fém vagy esztétikus készülékek, illetve önligírozóak vagy hagyományos "gumis" rendeszerűek.
A brackettek anyagösszetétele a fogszabályozás végeredményét nem befolyásolják, ugyanolyan tökéletes mosoly alakítható ki bármelyiket is válaszd.
A brackettek ívbefogása, tehát, hogy önligírozó-e a fogszabályozó vagy sem, ugyancsak nem befolyásolja a végeredményt, elleben súlyos torlódások, résességek vagy foghúzással kombinált kezelések esetén az önligírozó fogszabályzók lerövidíthetik a kezelési időt.
Rossz szokásnak nevezünk a fogszabályozásban minden olyan rögzült viselkedési formát, ami fogszabályozási eltérést okozhat. A leggyakoribb rossz szokások és az általuk okozott eltérések a következőek:
Minden olyan esetben, amikor felmerül valamely rossz szokás hosszas fennállása, fogszabályozó szakorvos megkeresése javasolt.
A fogszabályozásban skeletális elhorgonyzás alatt a mini-implantátumok vagy mini-lemezek használatát értjük. A mini-implantátumok olyan orvosi acélból vagy titán ötvözetből készült pár milliméter átmérőjű csavarok, melyeket a foggyökerek közé vagy a szájpadba beültetve azok fix pontként szolgálnak. Ezen fix pontokat felhasználva képesek vagyunk szelektíven mozgatni 1-1 fogat úgy, hogy a szomszédos fogak nem mozdulnak meg. A mini-lemezeket nagyobb terhelésre tervezték és altatásos műtéttel kerülnek behelyezésre a fogak gyökerei fölé úgy, hogy egy pici kampó belógjon a szájüregbe. Ezeket a kampókat felhasználva nem csak a fogak, de az állcsontok növekedési iránya is jelentősen befolyásolható.
Slotnak nevezzük a bracket azon részét (vájatát), ahova a fogszabályozó ív befekszik. A slot mérete és kialakítása nagyban befolyásolja a fogszabályozó rendszer gyorsaságát, merevségét és a fogak végső pozícióját (dőlését) is. A leggyakrabban használt slot méretek/magasságok a 0.022” (0.55mm), illetve a 0.018” (0.45mm). Ez a tulajdonság szépen példázza a fogszabályozók hihetetlen precizitását, hiszen a két slot rendszer között csak 0.1mm-es az eltérés, ez mégis óriási különbséget jelent a behelyezhető ívek merevségét tekintve.
Általában a felső állcsont tágítására használt rögzített kiegészítő fogszabályozó készülék. A pubertás előtt használva ezt a típusú fogszabályozót nagy előnye, hogy nem csak a fogakat mozgatja el, hanem a felső állcsont még gyenge középső varratát megrepesztve a teljes felső állcsontot szélesíti. Ez a fajta keresztirányú tágítás egyfelől stabilabb, mint csak a fogak oldalra döntése, másfelől nagyobb mértékű (akár 1-1,5cm-es) tágításokat is lehetővé tesz. A kezelés aktív szakasza igen rövid, pár hetet ölel fel a tágítás mértékétől függően, de ezt követően legalább 3 hónapig passzív állapotban fent kell hagyni, hogy az állcsont az új pozícióban középen összecsontosodhasson. Nagyon fontos ennek a típusú fogszabályozó kezelésnek a megfelelő időzítése, mert a középső varrat elcsontosodása után a készülék károsíthatja a fogak tartószerkezetét.
Torlódás esetén, amikor a fogív tágítása se előre, se keresztirányba nem lehetséges, a fogak szélességét csökkentjük, ezt a folyamatot nevezzük stripelésnek. A stripelés mértéke oldalfalanként 0.2-0.25mm, azaz egy fogközben 0.5mm foganyag eltávolítása történik meg, mely semmilyen érzéstelenítést nem igényel. Ez a mértékű zománc elvétel nem befolyásolja a fog későbbi megtarthatóságát, nem gyengíti meg a fogat és nem okoz fogszuvasodást.
A nyugalmi légvétel fiziológiásan az orron keresztül történik. Ennek számos előnye van:
Fogszabályozás szempontjából az utolsó pontnak van jelentősége, hiszen szájlégzés esetén a szánkat folyamatosan nyitva, míg nyelvünket a szájfenékre süllyesztve kell tartanunk. Ez az állandó pozíciója az izmoknak megváltoztatja az állcsontok normális növekedési irányát és nyitottharapást, előredőlő alsó és felső metszőket, Angle II-es eltérést, illetve adenoid arcot okoz. Szájlégzés esetén fontos mihamarabb fogorvost (fogszabályozó szakorvost), illetve fül-orr-gégészt felkeresni, hogy az állcsontok optimális növekedését biztosíthassuk.
A fogszabályozási implantátumok egyik nagy csoportját a szájpadi mini-implantátumok adják. Ezek a csavarok általában a szájpad középső varratába kerülnek beültetésre, az íny metszése nélkül, a foggyökerektől relatív távol. Előnyük, hogy emiatt a foggyökerek sérülése kevésbé fordul elő, illetve ritkábban lazulnak ki, mint az oldalsó (buccalis) mini-implantátumok. Hátrányuk, hogy drágábbak, mivel az esetek döntő többségében valamilyen plusz készülékre van szükség, ami összeköti az implantátumot a fogakkal (példáuk: Benefit vagy transpalatinalis ív). További információ a tudástár “mini-implantátum” bejegyzése alatt található.
Ugyanúgy, mint az elektromos fogkeféket, a szájzuhanyt is az 1900-as évek közepén mutatták be a nagyközönség számára. Feladata az ételmaradék eltávolítása a nehezen elérhető területekről, úgy mint a fogközök, a hidak alatti terület, illetve a fogszabályozó brackettek közötti fogfelszín. Fontos tudni azonban, hogy a szájzuhany a lepedéket nem képes maradéktalanul eltávolítani, így a szájzuhany csak egy kiegészítője lehet a helyes fogápolásnak. Ennek ellenére egy 2008-as (dr. Naresh C. Sharma) tanulmány kimutatta, hogy azok a fogszabályozót viselő páciensek, akik szájzuhanyt is használtak fogmosás után, 3x annyi lepedéket tudtak eltávolítani, illetve az ínyvérzés is jelentősen mérséklődött. Éppen emiatt helyes használat mellett szinte mindenkinek javasolható, de fogágybetegség esetén (parodontitis) a tasakok esetleges további mélyülése miatt nem ajánlott.
Egy gyermeknek 20 tej-, míg egy felnőttnek 32 maradó foga van. Azokban az esetekben, amikor valamely fogból 2 vagy annál több áll rendelkezésre, számfeletti fogról beszélünk. Ezek a fogak lehetnek rendellenes formájúak, de előfordul, hogy funkcionálisan tökéletesen ép, különálló fogként fejlődnek ki. Leggyakrabban a front fogak (mesiodens), illetve az őrlők (4. őrlőfog) területén fordulnak elő. Általában fogszabályozási kezelést igényelnek, mert gátolhatják a szomszédos fogak előtörését, illetve esztétikai problémát okozhatnak.
A TAD, a “temporary anchorage device” rövidítése, magyarul a fogszabályozásban használatos mini-implantátumoké. Ezek célja egy régóta fennálló probléma, a fogak egyoldalú elmozdításának megoldása. Általánosságban elmondható, hogy a fogak mozgatása erő-ellenerő elvén működik, tehát ha egy fogat hátrafelé mozgatunk, akkor a vele szemben álló fog (melyhez képest húzzuk hátra a fogat) előre felé fog elcsúszni. Ennek a problémának a kiküszöbölésére találták fel a fogszabályozásban használatos implantátumokat, melyek mint egy fix pont stabilan rögzülnek az állcsontban, ezáltal megoldást kínálva a nem kívánatos fogelmozdulás ellen.
Mint minden beavatkozásnak ennek is megvannak a maga sajátosságai, előnyei, kockázatai.
Jellemzői közé tartozik:
Előnyei közé tartozik:
Kockázatai közé tartozik:
Egy gyermeknek 20 tejfoga van, mindnek meghatározott szerepe van az állcsontok fejlődésében, a rágásban, illetve a beszédben. Ezek a fogak a tej metszők, a tej szemfogak és a tej őrlők. A tejfogazat nem tartalmaz kisőrlőket, illetve bölcsességfogakat. Fontos tudni, hogy a fogak felépítése csak minimálisan különbözik a maradó fogakétól, tehát ugyanúgy zománc, dentin és cement építi fel a fogak külső vázát, illetve ugyanúgy található a belsejében fogbél, ami ereket és idegeket tartalmaz. Cukros ételek (az anyatej is cukros) hatására ugyanúgy kilukadnak és ha a szuvadosás eléri a fogbelet ugyanolyan fájdalommal járnak, mint egy maradó fog esetében. Éppen ezért fontos odafigyelni a fogak helyes ápolására, már az első pillanattól kezdve. A tejfogak korai elvesztése akár szuvasodás, akár baleset miatt súlyos fogtorlódáshoz vezethet, ami fogszabályozó kezelést tehet szükségessé.
Azokban az esetekben, amikor a rendelkezésre álló hely kisebb, mint a fog vagy fogak szélessége, torlódás alakul ki. Ez a fogszabályozási eltérés főleg esztétikai zavart és fogápolási nehézséget okozhat. A problémák elkerülése érdekében célszerű akár Clear Aligner fogszabályozóval a torlódást megszüntetni, még a szuvasodások kialakulása előtt.
A trainerek olyan funkciós (bimaxilláris) készülékek, amelyek az izomerőt felhasználva (innen ered a készülékek teljes neve, azaz myofunkcionális trainer) megváltoztatják az idegi szabályozást, s így az állcsontok egymáshoz viszonyított helyzetét. Ezzel egyidejűleg a fogakat is sorba rendezhetjük a segítségükkel. A trainer fogszabályozók a nyelvet helyes pozícióban tartják, így biztosítva a szájkörüli izmok megfelelő működését. A légzési szokások javításával pedig a frontfogakat a megfelelő helyükre vezetik. Alkalmazásuk vegyesfogazatban ajánlott, mivel a fogazat fejlődése mellett elősegíti az állcsontok helyes növekedését is. Viselésük azonban nagy fegyelmet igényel, hiszen kialakításuknál fogva passzívan nem maradnak a fogakon. A szájkörüli mimikai-, illetve a rágóizmokkal kell a készüléket a helyén tartani, innen ered a neve is: trainer, azaz edző. A készüléket alvásnál, illetve napközben 2 órát kell viselni.
A transpalatinalis ív a rögzített fogszabályozóval történő kezelés kiegészítőinek egyike. Feladatai között említhetjük a felső fogív keresztirányú tágítását az őrlő-, illetve kisőrlő fogak oldalra, azaz kifele döntésével, az őrlők tengelyük körüli elcsavarását, azaz rotálását és a nagyőrlők stabilitásának fokozását. A készülék a felső nagyőrlők belső oldalához rögzül, miközben egy olyan ívvel köti őket össze, amely 1db U alakú loopot tartalmaz. Ez a loop adja a transpalatinalis ív megfelelő rugalmasságát, ami a tágításhoz, illetve rotáláshoz szükséges.
A fogszabályozásban traumás harapásnak, más néven traumás occlusionak nevezzük azt az állapotot, amikor csukott helyzetben csak pár fog érintkezik egymással és ezek viselik a teljes rágóerőt. A traumás harapás hónapok, évek alatt a fogágy károsodásához vezethet, ami csontpusztulást és ínyvisszahúzódást okozhat. Ennek elkerülése érdekében fontos a mihamarabbi fogszabályozó kezelés megkezdése.
A trénerek a funkciós (bimaxilláris) készülékek csoportjába tartozó fogszabályozók, amelyek képesek (felhasználva az izomerőt) megváltoztatni az idegi szabályozást, ezáltal az állcsontok egymáshoz viszonyított helyzetét. Ezzel egyidőben a fogak helyes előtörését is segítheti a megfelelő készülék kiválasztása esetén. A trénerek a nyelvet az általunk kívánt helyes pozícióban tartják, így biztosítva a szájkörüli izmok megfelelő működését. Az orrlégzés kialakításával pedig elősegíti a felső állcsont fejlődését, ami elengedhetetlen a frontfogak megfelelő elhelyezkedéséhez. Alkalmazásuk vegyesfogazatban javasolt, mivel a fogazat fejlődése mellett, elősegíti az állcsontok helyes növekedését is. Viselésük azonban nagy fegyelmet igényel, hiszen kialakításuknál fogva passzívan nem maradnak a fogakon. A szájkörüli mimikai-, illetve a rágóizmokkal kell a készüléket a helyén tartani, innen ered a neve is: tréner, azaz edző. A készüléket alvásnál, illetve napközben 2 órát kell viselni.
A fogszabályozási tubus olyan a nagyőrlőkön, mint a bracket a többi fogon. Feladata az ív erejének átadása, ezáltal a nagyőrlők bevonása a rögzített fogszabályozó rendszerébe. Két típusát különböztethetjük meg, a gyűrűkre heggeszthető, illetve a fog külső oldalára önmagában felragasztható változatát. Az utóbbi előnye, hogy kisebb helyet foglal el, mint a gyűrűvel kombinált, hiszen csak a nagyőrlők külső oldalán található, ezáltal megkönnyíti a készülék tisztítását, illetve precízebb felhelyezést tesz lehetővé ezzel segítve a tökéletes fogív kialakítását.
A fogszabályozásban túlharapásnak nevezzük a metszők helytelen pozíciójából fakadó túlzott fedést vagy távolságot. Ennek megfelelően a tér 2 irányában is beszélhetünk túlharapásról. A vertikális dimenzióban ezt mélyharapásnak nevezzük, a horizontális dimenzióban pedig (tehát amikor a felső metsző sokkal előrébb áll, mint az alsó), megnövekedett overjet-nek.
A kivehető funkciós (más néven bimaxilláris) fogszabályozó készülékek egyike. Használatával korrigálható az alsó állcsont alulfejlettsége vagy hátra helyeződése. Előnye a többi funkciós fogszabályozóval szemben, hogy különálló alsó és felső fogszabályozóból áll, melyek csak összeharapáskor kapcsolódnak össze, emiatt se ivásnál, se beszédnél nem szükséges a fogszabályozó eltávolítása. Hordási ideje megegyezik a többi funkciós fogszabályozó készülékkel, napi 12-14 óra.
Az ujjszopás a leggyakoribb a fiatalkori rossz szokások közül, amelynek a gyakorisága a gyermekek körében akár 30-45%-ot is elérheti. Az ujjszopás által okozott fogazati elváltozás függ az ujjszopás intenzitásától, időtartamától és a gyakoriságától. Az intenzitás az ujjszopás közben kifejtett erőt jelenti, mely gyermekenként nagyon eltérő. A gyakoriság, hogy naponta hányszor végzi, az időtartam pedig azt jelenti, hogy naponta hány órán keresztül, illetve hány éven át tart ez a rossz szokás. Fontos tudni, hogy már napi 4-6 óra ujjszopás fogelmozdulást okozhat. Az ujjszopás által kialakított leggyakoribb fogszabályozási elváltozások a nyitottharapás, a felső metszők előredőlése, az alsó metszők hátradőlése, az alsó állcsont alulfejlettsége, illetve a keresztharapás. Fentiek alapján látható, hogy nagyon fontos, hogy a gyermek még idejében, 4 éves kor körül leszokjon az ujjszopásról, ezzel elkerülve egy későbbi fogszabályozó kezelést.
A fogszabályozásban vegyesfogazatról beszélünk az első maradó fog előtörése, illetve az utolsó tejfog kiesése közötti időszakban. Korai vegyesfogazatban maximum a nagyőrlők, illetve a metszők maradófogak. Késői vegyesfogazatban már maradó szemfogak, illetve kisőrlők is előtörhettek már. Vegyesfogazati állapotban is végezhető fogszabolyás, jellemzően kivehető fogszabályozókkal. Többek között ekkor a leghatásosabbak a bimaxilláris, azaz funkciós készülékek.
Fogszabályozó kezelés után az egyik legkellemetlenebb jelenség a fogak esetleges visszamozdulása. Ennek több oka is lehet. Egyfelől a kezelés alatt a fogak elmozdulása gyorsabb, mint amihez a szervezet alkalmazkodni tud. Az íny feszülése, illetve az elmozdulás helyén nem tökéletesen kalcifikálódott csont oka lehet a recidívának. A fogszabályozás alatt vagy közben nem kezelt rossz szokások, mint például nyelvlökéses nyelés vagy ujjszopás ugyancsak előre vetítik a kiindulási állapot visszaalakulását. Ennek a megelőzése érdekében alkalmazzuk a retenciós fóliát. A fogszabályozó kezelés utáni recidíva elkerülése érdekében tehát kiemelkedő fontosságú a kivehető retenciós fólia utasítás szerinti hordása. Akár már napi néhány óra eltérés is a fogak elmozdulásához vezethet, amit a fólia képtelen korrigálni, sőt, az elmozdult fogazatra való visszahelyezésekor akár maradandóan deformálódhat is, emiatt a páciens úgy érezheti, a fólia a helyén van, mégsem tartja a fogait a fogszabályozó kezeléssel elért pozícióban. Azokban az esetekben, amikor az elért eredmény stabilitása nem megfelelő vagy felmerül a kooperáció hiánya, érdemes a kivehető retenciós fólia mellett fix retenciós drótot is beragasztani a fogak belső oldalára.
(White spot lézió) A fogfelszín hosszan fennálló érintkezése a lepedékkel fogszuvasodást okoz. Ennek a folyamatnak az első lépéseként ásványi anyag oldódik ki a zománcból. Ez a folyamat a zománc felületének és színének megváltozásával jár. Felülete porózussá, sérülékennyé válik (akár kemény fogkefével és abrazív fokrémmel is kidörzsölhető, ezáltal anyaghiányt okozva a zománcban), színe krétafehérré (ezért hívjuk white spot-nak) válik. A folyamat ugyan visszafordítható, a zománc visszanyeri eredeti ellenálló képességét, de a színelváltozás sok esetben végleges!